Reggel a bevásárlóközpontban lévő Medicare irodában azt mondták, hogy "take it easy", mivel még nem jöttek meg a DIMIA-tól a kártyám kiállításához szükséges regisztrációs adatok.
Igaz a Settlement-es tájékoztatóban valóban az szerepel, hogy ne a második napon, hanem majd csak az érkezés után 10 munknappal menjek el az irodába és kérjem a kártyámat.
De próba szerencse, meg legalább láttam hogy hova kell menni, és kaptam egy form-ot is, amit amúgy is ki kell majd tölteni -- és ami persze a netről is letölthető... :)

Egy füst alatt viszon nyitottam is egy megtakarítási bankszámlát a St. George banknál, ahol befizettem a nálam lévő pénz nagy részét.
Három bankfiók van nem messze tőlünk, a St. George, a Commonwealth és a BVT (vagy valami hasonló nevű), azonban a legelső tünt a legjobbnak (legolcsóbbnak), mert kezelési költséget nem számol fel talán -- ha jól emlékszem -- havi 20 tranzakcióra, nincs minimum összeg a kötéshez, jó az internetes és a telefonos számlakezelése, stb.
Szóval jó érzés, hogy már nem a párnacihában van a mani, hanem a bankban fialja a nagy pénzeket! :)
A számlához tartozik egy VISA kártya is, amit 1-2 héten belülre ígérte az ügyintéző hölgy.
Kicsi feleségemnek meg már van hová utalnia a pénzt az otthoni OTP számláról.

Délután sikerült kijutni Manly-ba, ami egy igen jó hely!
A homokos tengerparton ismét elkapott az infantilis vigyorgás, ahogy lerúgtam a cipőt a lábamról, és belegázoltam az óceánba (tudom, tudom...Tasmán tenger. Nekem akkor is óceán!)
Csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem a Balaton partján állok félkómában, ezért lehajoltam, hogy megkóstoljam a víz ízét.
Megnyugodva egyenesedtem fel, amikor megéreztem a sós vizet a számban.
Talán mégsem a másnapos delírium játszik velem, hanem tényleg itt vagyok végre!!!
El kellene hinni már lassan...

A parton vettem fish&chips-et.
Hihetetlen jó volt!
Valami fehér husú, szállka nélküli hal volt frissen kisütve és citromkarika, meg sültkrumpli volt a köret ($7.30) hozzá.

Vissza a Manly Wharf-nál vettem egy heti jegyet, ami jó minden fontosabb tömegközlekedési eszközre (komp, busz, metró-vasút) és $40-ba kerül egy hétre (Green Weekly Pass a neve)

A kompozás szuper volt!
A hajó orrában -- mindkét oldala hajóorr egyébként, hogy ne kelljen forogni vele a kikötőben kiállás-beállás idején. Ettől elég furcsán néznek ki. -- volt üres pad, ahová gyorsan le is ültem.
Kellemes szél fújt és gyönyörűen sütött a nap ahogy mentünk a City felé az óceánon!
Természetesen a kötelező fényképek elkészültek az Opera Házról, a felhőkarcolókról és a hídról is.
Mivel még csak délután 4 óra felé járt amikor kikötöttünk, ezért arra gondoltam, hogy megnézem a Sydney Tower-t közelről. Talán még fel is megyek a tetejére körbenézni.
Viszont a torony közelében derült ki, hogy ott van tőle kb. 50 méterre az a fordító iroda is, amelyhez be kell adnom a magyar jogsimat lefordítattni, ami az ausztrál jogsihoz kell, és az RTA csak tőlük hajlandó elfogani a fordítást...
A címük: Community Relations Commission for a Multicultural NSW, Level 8th 175 Castlereagh Street, Sydney.
Telefon: 1300 651 500
Akkor már egy füst alatt azt is elintéztem.

Nem semmi rablás folyik azért fordítás címén.
Mivel a legolcsóbb tarifát választottam, ezért 2-3 hét alatt fog elkészülni és $51.15 a munkadíj. Kérdezte a hölgy, hogy kiküldjék, vagy személyesen veszem át?
Mivel szerinte a posta 2-3 nap alatt vinné ki a levelet, ezért inkább azt mondtam neki, hogy majd eljövök érte.
Egyébként október 15.-ére lesz kész.
Addigra talán egy RTA vizsgára is fel tudok iratkozni.

Hazafelé felszálltam a Circular Quay-nél az emeletes metró-vasútra és elindultam vele az egyik irányba.
Végül is mindegy volt, hogy merre, mert mindkét irányban érinti Sydney Central-t, ami egy jó forgalmas csomópont és ott fut össze minden, mint nálunk a Deák téren.
Csak itt vagy 8 vonal van.
Ott átszálltam ügyesen a Nort Shore Line-ra, és izgultam hogy jó irányba megy-e, nem éppen ellenkezőleg?
De végül is sikerült rendben hazaérni, igaz az úton megint hirtelen elaludtam, és vagy 10 percig nem tudtam magamról.
Szerencsére Hornsby amúgy is messze volt még, legalább álmodhattam egy kicsit a feleségemről, hogy itt van velem...