csütörtök, szeptember 18, 2003

Megvan a lóvé!
Egész jó kis praktikus pénzük van az ausztráloknak. Műnyagból készült, és ezért pl. nem is sikerült eltépnem -- bár azért próbáltam rendesen hirtelen, lelkes felindulásomban.
Nem gyűrődik, és akár ki is mosható (legalábbis gondolom én :)
A bankos hölgy lenézően mosolygott, amikor gyerekes lelkesedéssel az orra elött próbálkoztam a pénz megsemmisítésével.
De nem jött össze szerencsére a művelet.
Már lassan kivűlről fújom a pénz feliratait is, annyit nézegettük.
Bár a dizájnra azért nem mondanám, hogy az aztán a pénztervezés csimborasszója.

Az Airport minibuszt is megrendeltem.
A telefonszámuk 296-8555, és 2100 forintért visznek be a reptérre. A busz 8 személyes, és egy órával a kiérkezés ajánlott időpontja elött vesz fel a ház elött.

A csomagolásnak is lassan a végére érünk. A bőrönd már tele van, még egy-két kartondobozt szeretnék megtömni olyan dolgokkal, amelyekre valószínűleg szükségem lesz az elkövetkező fél évben, a nagy ausztrál nyárban :)
A dobozok majd csak 1-2 hónap múlva fognak megérkezni, úgyhogy a bőröndbe szinte csak a vékony, nyári ruháim kerültek bepakolásra.

A notebook-ot is sikerült gatyába rázni.
A modem feléledt végre, most ezt a szöveget is arról í­rom.

Ma este köszöntem el a legközelebbi barátaimtól.
A Trófeába mentünk ahol jól bekajáltunk.
Ahhoz képest hogy nekem nem jön be a félig sült hús állott burgonyakrokettel, és vizes párolt zöldségekkel, egész sokat ettem.
Utána még hazajöttünk, ahol 1/2 11-ig beszélgettünk mindenféléről.

Piri nagyon sírt a végén. Erre meg a feleségem is rákezdte.
Tisztára, mintha a gulágra mennék...
Vagy lehet, hogy tudnak valamit? ;)

Miután jól elsirattak még megígértük, hogy -- ha minden jól megy --, akkor talán jövő karácsonyra vissza tudunk jönni mindketten.
Erre meg ismét kitört az össznépi gyász!
De addig is megfogadtuk egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot telefonon, interneten.

Azért í­gy a végére még meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon jólesett látni, hogy vannak olyanok, akinek hiányzom, vagy féltenek annyira, hogy könnyet ejtsenek értem...
Jó érzés, na!