No, egy hónappal ismét öregebbek, és sok-sok tapasztalattal gazdagabbak lettünk.
Egyik ilyen tapasztalat, hogy a biztosító társaságok itt sem akarnak mindenáron pénzt kiadni és a kárt az ügyfeleknek megtéríteni.

Még szeptemberben történt, hogy beleszállt az autóba oldalról egy Toyota Corolla a 21 éves lány sofőrjével.
Felhívtam a biztosítómat, ami történetesen az NRMA és megkérdeztem, hogy miként lehetne megoldani a javíttatást.
Kiderült, hogy nem is őket, hanem a károkozó biztosítóját, a AAMI-t kellett volna hívnom.

Ott el is magyarázták, hogy kérnem kell két árajánlatot amiből az egyik a biztosító által kijelölt Smash Repair-től kell hogy érkezzen.
Ha megjött a két árajánlat, akkor kiküldenek egy embert, aki szemrevételezi a gépjárműben keletkezezett kárt, és a biztosító ezek alapján eldönti, hogy mennyit hajlandó téríteni az összegből.

Szerencsére a jármű gurulóképes állapotban volt, így az egyik reggel el is mentem vele a két műhelybe.
A szervízvezetők nézték meg mindkét esetben, és megígérték, hogy elfaxolják az ajánlatukat az AAMI-nek még aznap.
Valószínűleg használt alkatrészekre fognak árajánlatot adni mindeketten, mert az a lényeg, hogy minél olcsóbb legyen az ajánlat.

2 hét múlva még mindig semmi válasz nem érkezett a biztosítótól, bár már a kárfelmérőjük is régen túl volt a felmérésen, mikor úgy döntöttem, hogy akkor rájuk telefonálok.
Azért az mégsem járja, hogy hetekig ülnek egy egyszerű autó szervízelésen...

Tárcsázok, bemondom a "case number"-emet, és kérdezem, hogy mi a helyzet, mivel még senki nem keresett az AAMI-tól.
"Ja, vihetem nyugodtan az autót az AAMI műhelyébe javításra, mert az Ő ajánlatukat fogadták el.".
A hír nem ért meglepetésként, inkább csak az, hogy már megszületett a döntés de ezt nem voltak képesek elöbb közölni.
Persze a rego lejártáról szóló értesítést 1 hónappal korábban kiküldték, hogy ha már most befizetem a következő biztosítást, akkor nekem nagyon jó lesz!
Ebben egy kissé kétkedtem, és úgy döntöttem, hogy átmegyek inkább az NRMA-hez.
Éppen most nyílt fiókjuk itt Hornsby-ban, és azt gondoltam milyen jó, mert akkor biztos kapok kedvezményt is a helyi "Autóklubhoz", ami szintén NRMA-s.
Mint késöbb kiderült, ez hiú ábránd volt...

Na, de vissza a gépjárműhöz, amit elvittem kedd reggel a szervízbe és megígérték hogy a rákövetkező szerdán már mehetek is érte!
Mivel úgyis vonattal járok dolgozóba ezért különösebben nem hiányzott az autó.
Tünde akkor már a kórházban volt a baba születésére készülve, így a hétvégi kirándulásokhoz sem kellett.
Szóval nem volt nehéz nélkülözni egy hétre.
Meghát addig is tudom használni az asszony autóját, a kis Godzillát.


Szerdán telefonálok a szervízbe, hogy akkor mehetek-e az autóért.
"Nem, nem" -- jött a válasz. "Még nem készült el. Miért?"
"Hát csak mert mára lett ígérve." -- válaszoltam értetlenűl.
"Maga volt a károkozó?"
"Nem, én az áldozat vagyok, kérem!"
Ez úgy tünik többszörösen is igaz kijelentés.
Nem csak az autómat törik össze, hanem még a javításával is meg kell küzdeni...
Miért nem mehet minden egyszerűen?
"A hétvégére készen lesz az autó, pénteken délután, vagy szombaton érte lehet jönni."

Na, -- gondoltam -- milyen jó, most már csakugyan visszakaphatom végre.
Azért a Flemmington piacra jobb kijárni vele, mint a kis járgánnyal, amibe nem nagyon lehet a gyümölcsöket ládaszámra bepakolni.

Szóval pénteken délután meg is jelentem a műhelyben, ahol a fönökkel sikerült összefutnom.
"Jöttem az autómért, egy szép zöld Hyundai Excel Twin Cam-ért."
"Hmmm.... Az még nincs kész!"
Álltam ott, mint akit most nagyon hülyének néztek.

"Hát, hát, nekem azt mondták, hogy mára lesz készen...!"
Jött megint a kérdés.
"A maga hibájából történt a baleset?"
Mit jönnek ezzel megint? Valami nyomozati hatóság ez itt, és fényt kívánnak deríteni az évszázad biztosítási csalására? Vagy akár ha az én hibámból is történt volna a dolog, akkor már másodrendű állampolgár lennék, akinek az ügyét ráér a következő pénzügyi évben is elintézni???
"Nem, nem az én hibámból..." -- válaszoltam hallkan, reménytelenűl, és azon gondolkodtam, hogy vajon így megtörve mennyit kaphatnék még esetleg érte a szabadpiacon?
"Jó, keddre készen lesz, lehet érte jönni. Elnézést kérünk."
Hehe... persze.

Tudtam hogy csak viccel a bácsi, és kedden megint csak feleslegesen fogom túráztatni magam.
A kulcsot benthagyják majd a kesztyűtartóban, kiállnak az utcára, én meg a pótkulcsal haza tudom majd vinni az autót.
Tetszett a terv, úgyhogy beleegyeztem ebbe a megoldásba.
Általában 6-7 óra felé kerülök haza, ha sikerül korábban eljönnöm a műhely meg 5-kor bezár.
Szóval más megoldás amúgy sem lett volna.

Kedden rájuk telefonáltam megint, hogy akkor mi a helyzet, és csodák-csodájára közölték, hogy elkészült a mű, mehetek gyönyörködni!
Este el is mentem érte, és valóban ott állt az utcán, teljes pompájában, szebben, mint újkorában.
Valóban szebb volt, mivel a lökhárítón volt egy nagy darab festék leválás, amit az új lökhárító szépen kiküszöbölt.
Szóval így, több mint 1 hónappal a baleset után ismét normálisan fest az autó.
Egy kissé csalódás számomra ez a lassú, hanyag ügyintézés mind a biztosító, mind a műhely részéről, dehát ez van, meg kell azt büntetni aki csak úgy karambolozgat és a biztosító pénzét pocsékolja!
Persze, érthető.

Amúgy hirtelen haragomban -- mert én egyébként hirtelen haragú ember is vagyok -- úgy döntöttem, hogy a lejáró gépjármű kötelező felelősségbiztosításomat ezek után nem az AAMI-nél, hanem az NRMA-nél fogom megkötni.
Ezek után hiába is jönnének könyörögni, hogy menjek vissza hozzájuk, nem esik meg rajtuk a szivem!

Szóval a Hyudai-ra szeptemberben járt le rego, a Daihatsu-ra meg novemberben fog.
Bevittem a papírokat az NRMA-hez, és mintha a fogamat húzták volna, úfizettem ki a két autóra a majd' $2000 biztosítási díjjat, ami egy évre szól, tartalmazza a kötelező biztosítást, illetve a más tulajdonában okozott kár térítését is (3rd Party Property Insurance). Ez utóbbi nem kötelező, de ha mondjuk Potts Point-nál összetörnék egy Porsche Cheyenne-t, akkor rosszul járnék, ha zsebből kellene kifizetem akár csak a visszapillató tükrét is...
Erre jó a 3rd Party.
Sajnos mint kiderült, hiába vagyok biztosítva az NRMA-nél, attól még nem kapok seemi kedvezményt az autóklubhoz.
Pár éve már szétváltak, és azóta csak a név maradt NRMA, a cég már más...

A pink slip-et (műszaki vizsga -- szintén minden évben kötelező a rego-hoz) megkaptam szerencsére mindkét autóra az egyik közeli műhelyben $29-ért autónként, és már csak az RTA-nél kellett befizetni az autónkénti $195-t a regisztrációért, és ismét egy évig forgalomban tarthatom a két gépet...
Amúgy a terv, hogy Godzillától rövidesen búcsút veszünk.
Arra jó lesz, hogy a Tünde megtanuljon vezetni rendesen, de utána felesleges 2 autót fenntartani.
Érzékeny lesz a búcsú, mert nagyon a szívünkhöz nőtt.
Tele van mindenféle extrával, és nagyon megbízható kis autó.
Csak hát a másik jóval nagyobb...

Megcsináltam az adó bevallásomat is.
Mint kiderült, itt a cégek nem csinálják meg az alkalmazottak számára az adóbevallást az év végén.
Ők csak levonják az általuk saccolt adót, majd az év végén ha van mit, akkor vissza lehet belőle igényelni.
Le is töltöttem a programocskát az ATO web oldaláról, ami lépésről-lépésre végigvezet a teendőkön, és részletesen elmagyarázza, hogy hova mit kell írni.
A végeredmény elég meglepő volt.
Majd' $3000 sikerÜlt visszakérnünk!
Nem igazán hittem el, hogy jól töltöttem ki, hiszen csak áprilistól vagyok foglalkoztatva és ez azért elég jól hangzik erre a kis időre.
Szóval a helyi adózásban járatos kedves ismerőssel még egyszer végigmentünk a dolgon, és csak megint ennyi jött ki.
Pontosabban több, mivel el lehet számolni irodaszereket, szakkönyvet is, amit én nem vettem bele eredetileg, pedig beruháztam ilyen dolgokba is.
Szóval boldogan postáztam el a fájlt az interneten át, és 4 nap múlva meg is érkezett a pénz a bankszámlánkra!
Az Isten áldja meg az adóhivatalt!

Viszont még mindig semmi hír a Centerlink által osztogatott vissza nem térítendő segélyről, illetve az egyszeri, babánként járó $3000 dollárról.
Ez jól jönne, mert jövőre szeretnénk meglátogatni a rokonságot, bemutatni nekik az új családtagot, ez meg éppen elég lenne a repülőjegyekre.

2 hete meg kiruccantunk Manly-be a gyermekkel meg nőmmel megnézni a beach-et.
Gondoltam szépen lassan elviszem őket mindenhová, ahol eddig jártam, és késöbb meg majd együtt felfedezzük a többi részét az országnak/földrésznek.
A nagy séta közepén, ahogy ballagtunk és beszélgettünk a promenádon, egyszer csak megszólított két ifjú hölgy.
Mint kiderült hallották, hogy magyarul beszélgetünk, és hát Ők is magyarok.
Az egyikük az anyuka, a másik a lánya és a gyermek itt tanulja a nyelvet 8 hónapig egy nyelviskolában a gimi elött.
Már itt vannak mindketten 4 hónapja, és éppen az apukát várják Mo-ról, aki pár hétre kijön látogatóba.
Erre azt mondom, hogy nem semmi, kérem!
Le a kalappal az ilyen család elött, ahol a szülők mindent megtesznek azért, hogy a gyermek a lehető legtöbbet megkapja Tőlük, ami csak ahhoz kell, hogy késöbb jól el tudjon boldogulni a világban!
És ezért az anyuka, aki egyébként tanárnő volt otthon feladta az állását, és itt dolgozik feketén az éttermekben, csak hogy támogatni tudja a gyermeket.
Igaz a férjének jól fizető hivatása van otthon, de akkor is...
Maradhattak volna akár otthon is, és járhatnának a balcsira, meg olaszba.

Nálam meg csak a munka minden nap -- ami jó! Még a mai napig is úgy kelek, hogy "Hétfő van, de jó! Mehetek dolgozni!!!"
Azért az első fél év jól belém rakta az ideget..
Meg a suli.
Két vizsgán szerencsésen túl vagyok, ez a Contemporary Telecommunication meg a LANs & Routing, és még hátra van az Internet Programming, amiből 22.-én lesz az utolsó írásbeli.
Szóval lassan végre itt a nyár (és a nyári szünet!), amit az is jelez, hogy a Westfield bevásárlóközpont közepén már fel is állították a 3 emelet magas, feldíszitett karácsonyfát!
A boltokban már szól a karácsonyi zene, és mi meg azon aggódunk, hogy be kellene már szerezni az ajándékokat, mert megint másfél hónapig fognak utazni mint tavaly, ha december elejéig húzzuk a postázást...

Pénteken a babát visszavittük a kórházva, a 6. heti kötelező ellenőrzésre.
Eddig is kellett járni a gyerekorvoshoz vizitre, de ez most a kórház volt, és maga a főorvos, a szülést is levezető Dr. Keogh nézte meg a babát és az asszonyt.
Nagyon meg volt elégedve a baba fejlődésével, lecsekkolta a fejkörméretet is ami pedig megfelel az átlagnak.
Szóval semmi baj!
Hurrrráááááá!

Sajnos feleségemnek viszont több problémája is van.
Előszür is nagyon megfázott valahogy és csúnyán köhög, fáj a háta, gyomra, torka, stb.
Ráadásul a vérzések sem szüntek meg teljesen.
Az elöbbivel a GP-hez kértünk beutalót még aznapra a kórház utánra, a másodikra azt mondta a doki, hogy ez normális egy ilyen műtét után és kérdezte, hogy milyen gyakran jár feleségem méhnyakrák-szűrésre.
Magyarországon ez 1/2 évente javalott 35 év fölött, szóval elég gyakran.
Mint kiderült, itt Ausztráliában csak 2 évente javasolják a szűrés elvégzését, amit a doki ott helyben el is végzett.
Azt modta, hogy nincs összefüggés a kettő között, azonban engem nem nyugtatott meg, hogy a probléma felsorolása után egyből rákszűrést végzett el...
Most az eredményre várunk, amit a jövőhétre ígért.

A GP-nk továbbra is Dr. Bontha Eszter St. Leonards-ban, akivel nagyon meg vagyunk elégedve.
Legalábbis a feleségem igen, én meg most találkoztam vele először.
Nagyon szimpatikus hölgy, aki '91-ben jött ki ide, és Mo-on gyermekorvosként dolgozott, azonan itt már csak az álltalános orvosi vizsgák letételére volt energiája és pénze.
Viszont ennek köszönhető, hogy a babával kapcsolatban is nagyon sok hasznos jótanácsot tudott adni, illetve az oltásokat is Ő fogja beadni.
Meg is vettük az első adagot, amit 2 hónapos korban kell, hogy megkapjon.
5 féle betegség ellen véd, és $105-ba kerül a medicina függetlenűl attól, hogy biztosítva vagyon-e a gyermek a Medicare által, vagy sem.
Mindegy, megvettük és Nov. 22-én megyünk vissza, hogy megkapja a szurit a kis csecsszopó.

Aki egyébként nagyon szépen gyarapszik!
Már 4,5 kiló és 200 mili tejeket lazán benyakal.
Tápot is vennünk kellett sajnos, mert feleségem nem győzi az utánpótlást, és így néha fél tej-fél táp mixel vagyunk kénytelenek megtölteni a szinte mindig éhes, feneketlen bendőt.
Nagyon aranyos, csak azt a szaros pelust, azt feledhetném már...
Ráadásul egyre büdösebb!
Az elején még egész elviselhető volt, de mostmár kipróblátam a csipeszes megoldást is (csipesz az orra!), de az sem segített...
Pedig nem is döglött macskával etetjük.
...vagy lehet, hogy az asszony eszik azt dugiban...?

Mindegy, most még lelkesek -- és kimerűltek -- vagyunk. Mo-on még vár 9 kistestvér a frigóban és úgy vagyunk vele, hogy 1-2-t még szívesen be tudnánk vállalni.
Szóval jövőre, ha visszamegyünk lehet megkérjük a doktor bácsit, hogy csinálja meg a beültetést és aztán meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok.
Feleségemnek amúgy is kellene még másik baba, mert ezt annyit puszilgatja meg ölelgeti állandóan, hogy még a végén fostos lesz tőle!
Meg hát ennek a kis cicának is jót tenne még egy-két kistestvér.

A gondunk viszont, hogy mivel fent lakunk a 3. emeleten, ezért feleségemnek elég nagy problémát okoz levinni a babát sétáltatni a levegőre.
Sajnos a házban nincs lift, sem rámpa, a lépcsőház meg elég szűk, és nagyon nehéz a babakocsival közlekedni benne.
Ezért elhatároztuk, hogy a földszinten a lépcső alatti kis, semmire nem használt lyukban tároljuk az összecsukott babakocsit, amit csak szét kell nyitni, ha menni akarnak valahová, és lehozni a babát.
Szerencsére nagyon jó a környék egyáltalán nem félünk attól, hogy bármi baja is lenne a kocsinak.

Egy rövid történet ide.
Valamelyik este bementem a Coles-ba bevásárolni, és az ingyenesen használható hírdetőtáblájára valaki kifüggesztett egy hírdetést, hogy talált valaki egy gyűrűt a vasútállomáson, és a gazdája felhívhatja a megadott mobilszámon a megtalálót.
Már ez is meglepő volt, az azonban még inkább, hogy hazafelé menet, minden 2. lámpaoszlopra ki volt téve ez a felhívás.
Tehát megnyugtatóan jó a környék.

Szóval lent is hagytuk a babakocsit a földszinten, és ezen felbuzdulva a 2. emeleten lakó fiatal india páros is így tett, akiknek van egy gyönyörűszép 8 hónapos, fekete szemű kislányuk.

Egyszer csak, pár nappal késöbb kaptuk a levelet a házkezelő társaságtól, hogy információik alapján vannak, aki a gyerekkocsit a lépcsőházban tárolják.
Szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a házkezelésről szóló törvény alapján tilos babakocsit tárolni a lépcsőházban, illetve az erkélyen ruhát szárítani.
Ha ez mégegyszer előfordul, akkor $550 pénzbírságot fognak ránk kiróni...

Hmmm.... valamelyik kedves, ausztrál szomszédunk feljelentett a házkezelőnél...
Gondolom az a fiatal páros lehetett, akik a földszinten laknak, és egy pár hete átvállalták a ház körüli teendők ügyintézését.
Állítólag itt nagy divatja van a másik feljelentésének, egy kedves ismerősőm, aki jó pár éve már itt él, egyszer Ausztráliát az egykori NDK-hoz hasonlította éppen ezért.
Az számomra is döbbentes volt, amikor a TV-ben, állami pénzből fizetett reklámban azt hírdették, hogy mindenki nézze mit csinál a szomszédja, és ha esetleg a kocsit mosná slaggal, vagy a virágokat locsolná, akkor azt azonnal jelentse fel a megadott telefonszámon.
Ez a reklám a vízkorlátozás szabályainak betartása érdekében ment a TV-ben, és az egészben csak az a furcsa, hogy szakértők szerint is a lakossági vízfogyasztás csak 18% itt, míg az ipari 12% és a mezőgazdaságé 70%. Ráadásul ugyanezen szakértők szerint a legnagyobb vízpocsékolás éppen a mezőgazdaságban folyik, ahol a termelők nincsenek rászorítva a víztakarékos öntözés bevezetésére...
És akkor arra tanítják a lakosságot, hogy hogyan kell feljelenteni a szomszédot...

Hát, ez egy sikeres reklámnak bizonyult, azóta a feleségem vagy nem cipeli le az utcára a gyerekkocsit a vágott hasával, vagy reggel megy le, amikor én le tudom neki vinni, és amikor visszaérnek, akkor valahogy felvonszolja.
Szóval ez is Ausztrália...

Mindegy, csak hogy valami jót is írjak a végére, az egyik este kopogtattak az ajtón.
Kimegyek, és ki áll ott?
Az indiai anyuka.
Kiderült, hogy ajándékot hozott a babának és szeretne mindket áthívni egyik este egy jó kis indiai vacsorára.
Meg is egyeztünk a szombat estében, azonban sajnos le kellett mondanom a dolgot, mivel az asszony éppen dögrováson van.
Talán majd a jövőhéten.
A gondunk csak az, hogy mi mit vigyünk a vendéglátók számára?
Mert hát itt szinte csak vegetáriánus indiaiakkal találkoztunk, a magyar konyha meg nem éppen arról híres, hogy a zöldség lenne benne a meghatározó komponens...