No, lejárt a 3 hónap próbaidő a cégnél, és még mindig nem szóltak, hogy akkor ’köszönjük, ennyi volt’.
Nem volt üdvrivalgás, torta, ünnepi beszéd, kézfogás vagy puszi, egyszerűen csak közölték, hogy másnap milyen munkára kell mennem.

A munkát szerző, ’fürge száj’ ügynök felhívott a múlt héten, hogy szeretne velem és a főnökömmel találkozni, hogy átbeszéljük az elmúlt 3 hónap történéseit, meg hogy akkor hogyan tovább?
Találkoztunk is kedden reggel 9:30-kor a cég földszintjén található kávézóban.

Kikérdezett, hogy hogy érzem magam a cégnél, meg vagyok-e elégedve a hellyel meg a kollégákkal, miben tudnék tovább fejlődni, voltam-e már tréningen, stb.
Csupa, csupa pozitív dolgot mondtam, meg hogy mennyire meg vagyok mindennel elégedve, meg hogy még sokkal többet szeretnék dolgozni ha lehetne, meg hogy mennyire ’keen’ vagyok, stb...
Láttam, hogy ez tetszett neki és szorgalmasan jegyzetelt a jegyzettömbjébe.

Megkérdeztem tőle azt is, ami már azóta fúrta az oldalamat, amióta legelső alkalommal beestem a fejvadász cég irodájába.
Vagyis hogy most én akkor kinél is állok alkalmazásban?
Mert hogy alá kellett írnom egy papírt az ügynökségnél, hogy minden adatomat kezelhetik, meg be kell náluk jelentenem ha valami változás állna be a munkaviszonyomban, vagy ha egy másik céghez kívánok átmenni, stb.

Megnyugtató válasza szerint erre csak azért volt szükség, mert az oszi adatkezelési törvények szerint csak akkor tárolhatják az adataimat, ha ebbe előzetesen írásban beleegyeztem.
És hát főállásban vagyok alkalmazásban a cégnél.
Contract esetén más lenne a helyzet, de ez így engem nem érint.
...
Na, azért!

A főnökömmel külön beszélt, majd utána felhívott és elmondta, hogy mennyire meg vannak velem elégedve, meg hogy mennyire szép-és-jó vagyok.
Biztos voltam benne, hogy igazat mond.
De azért jó lesz vigyázni...

A jó közhangulathoz bizonyára az is hozzájárult, hogy hétfőn elmentem letenni egy szakmai vizsgát. Ez nem volt kötelező, de már a legelső interjún is megkérdezte az ügynök, hogy mennyi idő alatt tudnám letenni a SUN Certified System Administrator vizsgát, mivelhogy leginkább ilyen rendszerekkel kell majd foglalkoznom.
A nemes cél érdekében azt mondtam, hogy szerintem 2-3 hét alatt.

Ebből lett 3 hónap, de pont a próbaidő végére meg is lett. Remélhetőleg ez is lökött egy keveset azon, hogy még mindig a permanent, full-time állás boldog tulajdonosa vagyok...
A cég meg kifizette a vizsga díját – utólag – ami kemény 275 dollárba került.

Kicsi feleségem csütörtökön volt ismét ultrahangon, mivel a 28. hétbe léptünk!
A baba egyre többet mocorog, már én is látom ahogy hullámzik feleségem pocakja a baba forgolódása miatt.
Készült sztárfotó is, és a vak is láthatha, hogy a gyermek tiszta apja!
Olyan szép és okos.

Kis feleségem egyre nehezebben alszik. Már 5 párna kell ahhoz, hogy körbevegye magát, alátámassza a pocakját, térdét, ne feküdjön, de ne is üljön, stb. Éjszaka tiszta macera ha fordulnia kell, kb. 10 percig tart mire átrendezi a párnákat, és mindezt vagy 2-3 alkalommal minden éjjel.
Ja, meg hát a baba miatt kb. ugyanennyiszer WC-re is mennie kell.
Tehát edződünk a 3 óránkénti keléshez...

Lassan rendszerressé válnak a kukázó körutak is.
Hiába, azért jó, ha van valami rendszeresség az ember életében...

Legújabb szerzeményeink 2 nyomtató. Egy HP DeskJet 860C, meg egy Lexmark és mindkettő működik! Vagy lehet, hogy ezt már írtam...?
Azért nem semmi kérem, hogy emberek miket ki nem raknak itt az utcára!

Itt havonta van lomtalanítás, aminek hátránya, hogy az ember havonta találkozik nagy szemétkupacokkal az utcán, előnye viszont, hogy nagyon sok hasznos dologra lehet bukkanni.
Így történt legutóbb, hogy kis feleségem az iskolából hazafelé egy teljesen jó gyerekkocsira bukkant.
Annyira jó állapontban van, hogy kérdeztem is, hogy a gyereket meg hol hagyta belőle?!
Vagy akkor már miért nem hozta azt is haza?!
Hát nem...?

Persze egy jó alapos fertőtlenítésen átesik a jármű még használatba vétel elött, a gond csak az vele, hogy kb. 1 éves kortól lehet majd használni, mivel csak ülni tud benne a baba.
Tehát kell majd valami, amiben az újszülöttet is lehet toligálni.

Szóval lassan-lassan lesz mindenünk jólelkű embereknek köszönhetően, akik mindig azt raknak ki az utcára, amire éppen szükségünk van. Mi meg csóró magyarok csak felszedjük, rendbe rakjuk és használatba vesszük őket.
De azért egy kicsit szégyellem, hogy ’kukázunk’, ezért nem is mondom el senkinek, ui. nem akarom, hogy kitudódjon...

Amúgy a legújabb izgalom, hogy a héten vércukor vizsgálaton is volt asszonykám, ahol megállapították, hogy magas az érték.
Ezért jövőhéten kedden meg kell ismételni a tesztet, de elötte három nappal már spec. diétát kell tartani és úgy menni a kórházba, hogy előző estétől már nem ehet semmit és csak vizet ihat.
Dehát mértéktelen étvágyát ismerve ezt elég nehéz lesz tartania...
Hízott 10 kilót mióta a baba növekedésnek indult, és most 63 kilót nyom -- már a feleségem.
Mondtam is neki, hogy csinálhatna néha egy-két felülést, meg lábemelést, mert lassan kezd egy kisebb hordóhoz hasonlatossá válni!
Most is éppen az ágyról szeretne felkecmeregni, hogy a film közbeni szünetet kihasználva ’kiszaldjon’ kedvenc kis helyecskéjére.
Hogy micsoda figurákat tud alakítani a lekászálódás közben, az nem semmi kérem! :)

Az iskola egyre jobban tetszik neki. Új tanárt kaptak, aki elég alaposan végzi a dolgát és sok házifeladatot ad fel. Szóval végre úgy látom, hogy tanulgat is rendesen.
Az egyetlen gond az iskolával, hogy egyre többen vannak az osztályban.
Most éppen 17-nél tartanak, de félő, hogy beraknak még pár embert.
Saját hiányos emlékeimből merítve mondom, hogy egy csoportban 4-5 embernél többnek nem szabadna lennie a hatékony tanulás érdekében.
Ez csak azért elszomorító, mert nekünk kőkemény dollár ezrekbe került ez a tanfolyam, és többségében olyanok foglalják a helyet, aki ingyér kapták ugyanezt, ez pedig a hozzáálláson meg is látszik.

Szóval ha már fizetni kell, akkor miért nem csinálnak egy külön csoportot azok számára?!
Ezt azért egy kissé botrányosnak tartom...
Vagy nekünk miért kellett fizetnünk azért, amiért másnak nem?!
Vagy ez most demagógia...?

Még annyit így a végére, hogy hát mi adunk azért kultúrának is!
Elolvasunk ám minden szórólapot, meg hírdetési újságot.
Rólunk senki nem mondhatja, hogy mi csak a Footy-t nézzük naphosszat, meg a Big Brother-t!

Nahát így esett, hogy-hogy nem eljutottunk egyik szerda este a Capitol Theatre-be, ahol megtekintettük a Lion King című musical-t.

Khmm...
Szóval én nem vagyok nagy barátja ennek a műfajnak.
Láttam párat, de már egyikre sem emlékszem. A többségre már azután sem, hogy kijöttünk a színházból.
Azonban ez a darab hihhhhetetlen élmény volt!!!

Nem is a zenéje (amit azért még el tudnék hallgatgatni), meg nem is a történet (amit rajzfilmen csak jobban szeretek – persze, mert azt még értem...) hanem a kosztümök és a koreográfia miatt!
Aki a kosztümöket tervezte az a következő pár év minden tervezői díját nyugodtan elvihetné ezért a munkáért.
Zsiráfok, orszarvúak, madarak, gepárdok ugrálnak, táncolnak a színpadon! Hihetetlen élmény ahogy a közönség közé is bejönnek, és szinte csak a közelben esik le, hogy emberek játszák el az állatokat annyire csodálatos módon vannak megkreálva a kosztümök!
Azt gondolom, hogy ezt a teljesítményt nehéz lesz felülmúlni egy darabig.

Szóval akinek módjában áll, annak erősen javallott (az Ausztrál Fogorvosok Szövetsége alapján...), hogy nézze meg a darabot, ami pediglen a Broadway legsikeresebb musical-je – teljesen megérdemelten szerény véleményem szerint.

Tetszik: vettünk egy hősugárzót az ALDI-ban, mert megvesz az Isten hidege itt, a déli sarkon...
Dehát nincs szerencsénk, a hősugárzó 4 hét használat után úgy döntött, hogy ez neki túl sok, és ilyen áldatlan állapotok mellett inkább sztrájkba lép.
Persze a számlát meg elvitte a cica...

Na, mindegy – gondoltam – egy életem, egy halálom, megkérdezem, hogy visszaveszik-e számla nélkül is?
Persze, hozza csak be, nem gond! – hangzott az ámulatba ejtő válasz!
Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem egy másik közértest is, aki szintén ezt mondta...
Akkor pedig itten hiba nem lehet – gondoltam magamban.
Behozom! ... Be én!

Azért remegtek egy kissé a térdeim, hogy nem hiába cipelem-e mégis a dögnehéz radiátort vissza a bótba?
Hiába na, és még a komenyizmusban meg a vadkapitalizmusban nevelkedtem...
De lássatok csudát....visszavették!
Nem kérdeztek azok semmit sem, csak visszavették a radiátort, és visszadták a 68 dollárunkat!