Hétfőn elmentünk a háziorvoshoz a megbeszélt időpontra, sokkal okosabbak azonban ott sem lettünk...
Az orvos elmondta, hogy mik a lehetőségeink, és mit javasol.
A CVS tesztet mindenképpen meg kellene csináltatnunk legalább az egészséges babán, amely kimutatja, ha esetleg Down-kór gyanúja merülne fel nála.
Sajnos van veszélye a vizsgálatnak, mert egy injekciós tűvel szúrnak be a hasfalba, és mintát vesznek a méhlepényből.
Az orvos szerint kb. 1%-os a vetélés veszélye, ami számunkra nagyon-nagy számnak tűnt...

Kérdezte, hogy sikerült-e már esetleg döntenünk, hogy mi történjék a beteg babával?
Mi azt választottuk, hogy egyelőre nem kívánjuk bolygatni a dolgot, és bízunk abban, hogy a természet majd megoldja a kérdést.
Nem akarjuk, hogy az orvosok most beavatkozzanak.
Ha a következő ultrahangok is még jobban megerősítik a súlyos fejlődési rendellenességet, akkor majd elgondolkozunk azon, hogy hogyan tovább.
A vizit 70 dollárba került, és 4 hét múlva kell visszamennünk ismét.

Az úton hazafelé (és már korábban is többször) átbeszéltük, hogy a CVS-tesztet megcsináltassuk-e?
Ez a vizsgálat számomra fontosabb volt, mert nem szeretném, ha egy debil gyereket kellene felnevelnünk, és késöbb az államra bízni, mert az állapota miatt sosem lehetne öneláttó.
Kicsi feleségem számára azonban az 1%-os veszély elrettentő hatású volt.

Otthon még tovább beszéltük a kérdést, és próbáltam meggyőzni arról, hogy ne bízzuk a vakvéletlenre az elkövetkező 30-40 évünk alakulását.
Mivel Ő is tudja, hogy a vizsgálat a mi, és a baba érdekét is szolgálja, ezért végülis beleegyezett a dologba.

Be is jelentkeztünk ismét a Chatswood-i klinikára szerdán délutánra, ahol Dr. Robertson-t, a korábban megismert orvost kértük, hogy végezze el a tesztet.
A klinikán a szokásos előzékenységgel fogadtak, és be is kísértek rögtön minket az ismerős, rossz emlékű ultrahang-szobába, ahol már elő voltak készítve a mintavételhez szükséges felszerelések.
Az egész procedúra kb.30 percet vett igénybe.
A végén még elmondták, hogy kb. 2 hét múlva lesz kész az eredmény, és ha egy női hang fog bejelentkezni, akkor az jót jelent, viszont ha Dr. Robertson hív fel az eredményt illetően, akkor sajnos megint problémára számíthatunk...
A kijáratnál még elkértek 375 dollárt a tesztért.

Este a Coles-tól kaptam ismét egy emailt, amelyben értesítettek, hogy egy újabb csatát sikerült megnyernem az éjszakai polcfeltöltő pozícióért vívott hosszú küzdelmemben.
Vagyis örömmel értesítenek, hogy átjutottam a kiértékelő procedúrán, és mihelyst lesz megüresedett pozíció, úgy azonnal értesíteni fognak!
A nagy örömben a levelet azonnal iktattam a kiemelt mappába >> /dev/null.

Csütörtökön délelött elmentem a helyi AMEP kurzusokat indító intézménybe.
Feleségem érkezését követő 3 hónapon belül regisztrálni vagyunk kötelesek Őt egy ilyen iskolában, különben valami szankciókra számíthatunk (elvesznek órákat, ha jól tudom).
Még otthon kellett kifizetnünk 360 ezer forintot egy 510 órás angol nyelvtanfolyamra -- a vízum megkapásának volt az egyik előfeltétele --, mivel nem beszél angolul annyira, hogy képes lenne az IELTS 4.5 átlag pontját megszerezni.

Szóval elmentem regisztrálni, ahol közölték, hogy ehhez szükséges a befizetést igazoló számla bemutatása!
Először azt hittem, hogy a rossz angolomnak köszönhetően nem értem, hogy miről van szó.
Mikor másodszor is csak ugyanazt mondták, már a rossz hallásomra sem gyanakodtam csak arra, hogy itt valami félreértés lehet.
Az hogy egy darab számla kell ahhoz, hogy a feleségem bejárhasson az előírt kurzusra, amit az Ausztrál állam tett kötelezővé, és nekem egy "évekkel" korábban kapott blokkal kell az egészet igazolnom az igen nevetségesen hangzik!
Majd’ 2400 dollárt kifizetünk, és ez nincs bent a bevándorlási hivatal rendszerében?!!!
A hölgy mondta, hogy megkérik a hivataltól az adatokat, de az esetek 98%-ában úgyis mindig azt válaszolják, hogy mutassák be a befizetést igazoló csekket, mert csak akkor lehet részt venni a kurzuson!

Remek!
Otthon persze felforgattunk mindent, és hosszas kutatás után végre nagy-nagy szerencsénkre sikerült is megtalálnunk!!!
Szóval vissza az AMEP-be, és a kezükbe adtam a számlát, hogy akkor másolják le, és füzzék le egy mappába, ha már a számítógépes adatbázist nem ismerik...

Hazafelé menet még bementem a Medicare-be a számlákat leadni.
958.05 dollár jött össze az orvosi költségek számláin, és 495.45 dollárt adott vissza ebből a Medicare.
Egyedül a GP számláját fizette ki szinte teljes egészében a biztosító, 50 dollárból 48.75-öt, a többit szinte felesben kellett fizetnünk.

A hétvégén 4 napos ünnep volt a Húsvét miatt.
Pénteken délelött elmentünk Cogee-ba sétálni egyet, ahol is a magyar Sweet Kiss cukrázdában pár Zserbó és túrós rétes elköltésével kezdtük a kirándulást...
Az idő csodálatos volt, órákon át ültünk a tengerparton és csak néztük a sziklákra felcsapó gyönyörű hullámokat.
Szerettem volna, ha a parton végighúzódó, kiépített járdán végigsétálunk, hogy megmutassam a többi szép helyet is a környéken, de kicsi feleségemet annyira lekötötte az óceán látványa, a fehér habok, a hullámzás, hogy nagyon nem akaródzott neki elindulni.
Szóval még elücsörögtünk pár órát a sima, napmelengette sziklákon és csak estefelé indultunk tovább.

Kedden munkanap!
Az első munkanapom ausztráliában, ami végre szóra is érdemes!
A cégnél elő volt készítve már a helyem és az első délelöttömet azzal töltöttem, hogy a kollégáim végig mutogatták a dolgokat amiket érdemes tudnom.
Fel is szereltek, mint egy karácsonyfát!
Kaptam egyből az első napon biztonsági kártyát a belépéshez, kártyát a mélygarázshoz, AMEX kártyát, pager-t, mobiltelefont, laptopot, passport-ot az egyik nagy ügyfelünk gépterméhez, stb.
Szóval úgy lógott rajtam este minden, mint tehénen a gatya...
Ennek hatására péntek reggel a vasútállomás felé félúton persze vissza is kellett fordulnom, mert otthon maradt pár dolog...

Csütürtökön jött egy levél az AMEP-től, amelyben arról értesítenek, hogy a feleségem nem jogosult az angol nyelvtanfolyamra, mert nem kértük a bevándorlási hivataltól, hogy iskolába járhasson.
Vérnyomásom az egekben!
Mi ez már megint?!!!
Rájuk telefonáltam pénteken, ahol megigérték, hogy utána fognak nézni, és visszahívnak, hogy mire jutottak...
Tisztára mint otthon! A helyi bürokrácia itt sem jobb... :(

Tetszik: a Star Bucks-ban a kifőzött kávét becsomagolják 5 kilós zacskókba, és kirakják egy kosárba, hogy a népek ingyér elvihessék a virágföldbe bekeverni.