vasárnap, február 15, 2004

"Hölgyeim! Ha már megkedvelték a koffeinmentes kávét, a cukormentes kólát, a nikotinmentes cigarettát, miért nem kedvelik az impotens férfiakat?"

Pénteken délelött voltam interjún a CBD-ben egy szoftverfejlesztő cégnél, adminisztratív munkára ($22/óra), ami reggel 8.30-tól délután 5.30-ig tartana.
3 hétről lenne szó, amig vissza nem jön szabadságról az egyik itteni kedves ismerősöm, aki beprotezsált a céghez.
A főnökkel sikerült beszélnek a cég kávézójában, és egy jól sikerült, váratlan mozdulattal az önéletrajzomat is a kezébe nyomtam, hátha alapon…
Az interjú után kaptam a telefonhívást, hogy akkor hétfőn kezdhetek!

Ennek azért is nagyon örülök, mert bár csak 3 hétről van szó, de legalább látok végre egy ilyen céget belülről is, tudok végre oszikkal csevegni, és legalább beírhatom a Resume-ba, hogy csináltam 1st Level Support-ot is, mivel ügyfelekkel is kell majd társalogni!
A cég amúgy a Castlereagh Street-en van, ami milyen furcsa, az első utca a CBD-ben, amit megismertem, mivel ide kellett vinni a papirjaimat fordíttatni.
Ez jó jel!
…kell hogy legyen…

Ennek örömére még aznap este elmentem 3 itteni magyar párossal az Operaházba megnézni a The Complete Works of Shakespeare (abridged) című darabot.
Ez Mo.-n is futott, SÖR (Shakespeare Összes Rövidítve) címmel.
A darab nagggyon jóóóó!
Három színész játsza el a 37 művet 97 perc alatt.
Az egész előadás a poénokra épül, pl. a Hamlet-et eljátszák oda-vissza, Othello-t rap énekesként adják elő, az egész közönséget bevonták az előadásba, stb.
Nagyon jól szórakoztam rajta, és állítólag a magyar előadás még ennél is jobb azok szerint, akik még látták pár éve.

Ami mindanyiunknak viszont egy kicsit zavaró volt, az a kissé túlzásba vitt szexuális-homoxeszuális jelenetek sokasága.
Ez viszont többek szerint oszi sajátosság.
Hát ugye, ugyis most zajlik a Mardi Gras, ami éppen az indulásának 20. évfordulóját ünnepli...

Amúgy az Operaház belülről nagyon ... randa!
A csupasz beton falakon semmi burkolás, csak fehérrel lefestve, ronda piszkossárga színűek a betonfalak ahol nem mázolták le őket, a plafonon valami igénytelen álmennyezet.
Az egészről süt a ’70-es évek magyarországi kúltúrház feelingje...
Állítólag a hangversenyterem sokkal szebb, dehát ugye tisztelet a kivételnek.

Hétfőn jártam egy másik interjún is az itteni Novotel-ben, ahová külső takarítói pozícióra jelentkeztem.
Mert itt a takarítóknak is interjúzniuk kell ám – csak én majd’ egy órán át beszéltem a cseh származású Executive Housekeeper-el!
A munkában az lenne a jó, hogy reggel 5-kor kellene kezdeni, és délelött 11-ig tartana, tehát mellette tudnék még mást is csinálni.
És mivel heti 6 nap kellene menni, ezért még ebből a fizetésből ($17/óra) el is tudnánk lenni egy darabig.
Legalábbis éhen nem halnánk...
De ahhoz, hogy a munkát megkapjam elöbb – ha kiválasztanak több másik emberrel együtt – akkor még el kell mennem orvosi vizsgálatra, és majd csak azokból, akik ezen is átmentek fogják kiválasztani azt az egy szerencsést, aki takaríthatja a Novotel nyilvános területeit!
Érted?
Ez takarítói pozicióra felvételiztetés, nem menedzserire...

Az idő előrehaladtával egyre jobban körvonalazódik bennem az a vélemény, hogy az itteni nagy vízum osztogatás igazándiból csak egy nagy átverés.
Régebben itt élőkkel beszélgetve is arra jutottunk, hogy mivel AU-nak elég nagy a vonzereje a jó marketingjének köszönhetően, ezért tényleg sokan szeretnének ide bejutni.
Viszont éppen ezért megengedheti magának az Ausztrál kormány, hogy válogasson azok között, akik itt szeretnének élni.
És a répapucolói munkakört is inkább betölteti magasan képzett bevándorlóval, aki nem csinálja a bajt, nagyobb eséllyel talál munkát és nem fog az állam nyakán élősködni, nem kell az oktatására pézt fordítani, stb.
Szóval rossz duma az, hogy ide IT-sek, közgazdászok, mérnökök stb. kellenek, mert ez nem igaz!
Ide segédmunkások, répapucolók, napszámosok, stb. kellenek, de azok legyenek ám magasan képzettek!

Amúgy saját tapasztalat, hogy azok közül akiket idáig itt megismertem mint első generációs bevándorlók – és nem csak a magyarok – azoknak a nagy-nagy többsége úgy állt talpra és él meg tisztességes színvonalon, hogy maguktól elkezdtek valami vállalkozást.
Így padlót csiszol a mérnök, takarít a közgazdász, gipszkartont rak a jogász, stb.
Még szerencse, hogy Mo.-n ipari alpinistaként dolgoztam a suli mellett, és így nekem is legalább egy használható, elismert szakma van a kezemben!

Szóval most nézegetem, hogy mit is lehetne kezdeni itt magammal, és lehet, hogy elmegyek egyéni vállalkozónak.
Csak még nem tudom, hogy mi is lenne a vállalkozás lényege...
Talán takarítás?
Vagy répapucolás?