Nos, a hét úgy eltelt mint a villám.
Mivel semmi értelmeset nem tudok csinálni, ezért az esetek egy részében csak elvagyok mint a befőtt, és a környék felfedezésével töltöm az időt.

Hétfőn kicsi feleségem bejelentette a nagy hírt a munkahelyén.
Csudájára is jártak a kollégái, csapatostul mentek hozzá további információkért.
Még februárig marad, és utána már csak a felmondási idejét tölti.

Mesélte, hogy nem kellett nagyot csalódnia az emberekben.
Akivel jól kijött, az mind gratulált neki, akivel meg idáig sem nagyon találta meg a közös hangot, az úgyis a döntés értelmetlenségéről próbálta meggyőzni.
Ami meglepte viszont, hogy milyen sokan mondták neki, hogy már Ők is tervezték a továbbállást.
Volt aki csak a környező országokba német nyelvterületre, volt aki távolabb, Kanadába, és Ausztrália is sok ember fejében megfordult már lehetőségként.
A hírt bejelentve érezte most először azt a bizsergető, jó érzést, hogy tényleg elérhető közelségbe került már az utazás, és lassan, ötven valahány nap múlva ismét viszontlátjuk egymást.

Csütörtökön délelött sikerült eljutnom a Sydney Aquarium-ba, amely frenetikus élmény volt.
Leginkább a fókák és a cápák medencéje gyakorolt rám hatást, ahol a víz alatt két plexicsőben lehet végigmenni, és alulról bámulni az úszkáló állatokat.
Találkoztam Nemo-val is, még ott úszkált a haverjaival és a pelinkánra várt.
Láttam világító medúzákat, fókákat, sós vizi krokodilokat, mindenféle, ausztrália körüli vizekre jellemző előlényeket és hatalmas, bámész tömeget.
Az Aquarium amúgy a Darling Harbour-ben található éppen szemben a National Maritime Museum-al, ahová még szeretnék majd eljutni megnézni a Vampire hadihajót, és a mellé kikötött Onslow tengeralattjárót, valamint a Brunei szultánság elsüllyedt kincseit.
Csináltam képeket is, amit ismét felraktam a megfelelő helyre.

Este ugyancsak a Darling Harbour-ben voltunk a Sydney Festival kereteben megrendezett Latino Festival-on, ahol pár magyar lánnyal, egy indiai sráccal, és -- milyen kicsi a világ! -- egy magyar sráccal találkoztam, akit még otthonról ismerek egy munkakapcsolat révén.
Szóval hiába a 16 ezer km, azért itt is összefuthat az ember ismerősökkel az utcán!

Éjszaka még hazavittem itteni kedves ismerősöméket Wollongongba, és pénteken délelött jöttem vissza.
Közben kigyulladt a Ku-Ring-Kai Chase Nemzeti Park, ami itt van kb. 10 perc sétára tőlünk.
Ezt onnan tudtam, hogy amikor jöttem át Turramurra-n, -- amely Hornsby egyik szomszédos "kerülete" -- olyan sűrű füstbe ütköztem, mintha ködben úszna az egész város.
Csak onnan tudtam, hogy nem köd volt, hogy éreztem a füstszagot! :)

Szerencsére Hornsby-ban már (még?) nem érezni az erdőtűz hatását.

Egyébként az állásokat még mindig szorgalmasan pályázgatom, a már mindenki által unalomig ismert eredménnyel.
Viszont már kezd herótom lenni a seek, meg a többi álláskereső web oldal turkászásától.

De velem van a hiba, rájöttem.
Más nem lehet a baj, csak az, hogy valamit rosszul csinálok.

DEEEEEEEEEEEEEEE MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIT?!!!!!!!!!!