Még hétfőn délután gondoltam egyet, és elhatároztam, hogy ha már itt tervezzük leélni életünk egy jó részét, akkor legalább találjuk meg a legjobb beach-et.
Végül is ez az egyik fontos dolog, amiért itt vagyunk, vagy mi? ;)

Szóval kinéztem a térképen a legészakibb beach-et, ami éppen Palm Beach -- mert hogy itt is van ilyen, nem csak Floridában (meg talán a Gold Coast-on is van még egy) --, és elindultam oda.
Kb. délután 5 óra felé értem ki 3/4 óra autózás után, és úgy éreztem, hogy nem is kell tovább keresnem, megvan a legjobb beach!
Már az úton odafelé láttam, hogy ott, Pittwaterben el tudnám tengetni hátralévő életemet.
Gyönyörű épületek sorakoztak az út mellett, a tengerparton meg van egy Florida Rd. nevű út, ott meg olyan házak néznek az óceánra (tudom, tudom! Tasmán tenger...), mint a Miami Vice c. sorozatban láthatott az ember.
Persze, mert pl. ausztrália leggazdagabb embere, Kerry Packer is itt kénytelen házat fenntartani magának...

A part kb. 2 km hosszú lehet, és a déli szakaszát csekkolják az életmentők.
Ebből a tényből kifolyólag a déli szakaszon több ember van (kb. 20nm/1 ember), míg az északi elhagyatottabb (kb. 200nm/1 ember). A szörfösökre ez nem igaz, náluk az arány fordított, az északi részen vannak többen.

Erről jut eszembe, hogy érdekes látni, amikor úgy 6 óra környékén az életmentők kihúzgálják a zászlókat a homokból (a zászlók közütti sávban lehet fürdőzni, ha azt akarja az ember, hogy egy helyi David Hasselhoff/Pamela Anderson kihúzza a vízből fuldokolás esetén), és mivel lejárt a munkaidő, felpattannak a négykerekű motorjukra, és elindulnak hazafelé.
Utána meg had' pusztuljon a nyiszlett strandoló! Há minek is megy a vízbe munkaidő után, nem?!

Palm Beach-re egyébként nagyon jellemző a ...fenyőfa...
Vagy legalábbis valami fenyőre emlékeztető növény, ami végig nő a part mentén.
Azért pálma is van, de nem az veri ki elsőnek az ember szemét, hanem a "fenyő".

Gondoltam nyitok egy mappát a képeknek, és oda gyűjtöm össze a beach-ekről készült fotókat.

Na, eltelt az első itteni Karácsony is.
Itt a hangulatom valahogy egyáltalán nem sikerült ünnepire, inkább amolyan nyaralásos, hawaiiozásos lett belőle.
A Karácsonyt az itteni magyarok (legalábbis akiket ismerek) nem szűk családi körben ünneplik, hanem Szenteste meghívják a barátokat, ismerősöket, és barbis, halas, sütis mulatozást csapnak.
Ez számomra sokkal szimpatikusabb megoldás, mint az otthoni "és ma aztán szeressük egymást nagyon gyerekek, még ha eddig köpködtünk is egymásra!" típusú családi összejövetelek.
Ennek az is lehet az oka, hogy itt szinte mindenki hátrahagyta a szüleit, rokonait, és így a barátokkal pótolják a rokonság hiányát.
Ettől viszont egyben jóval vidámabb is a Karácsony!

24.-én, szerdán délelött az emberek elözönlötték a bevásárló központokat, és mintha elhúzódó ostromra készülnének fel, minden mozdíthatót egy utolsó nagy rohammal próbáltak még felvásárolni.
Annyi embert a Westfield-ben soha nem láttam, csak egyszer -- de azt majd késöbb ;)

Csütörtökön napközben kimentem Bondi Beach-re is.
Először csodálkoztam, hogy ennyi ember hogy fér el a homokos parton, de pár órával késöbb rá kellett jönnöm, hogy igencsak alábecsültem a part befogadóképességét.
Kb. még vagy 3x annyi ember gyűlt össze délutánra.
Úgy feküdtek egymás mellett, mint a heringek a konzervdobozban (kb. 1nm/3 ember).
Az üzletek zárva voltak 25.-én, a városban jól lehetett közlekedni, viszont akinek nincs hajlandósága mások izzadtságában fürödni, annak nem javaslom, hogy lemenjen ilyenkor Bondi-ra.
Készült is pár kép, amit felraktam a többi mellé a Vegyes mappába.

A parton sok mikulás sipkás monokinis lány, meg mikulás ruhás srác múlatta az időt.
Az angolok tűntek a legaktívabbaknak, a 40 fokos verőfényben is felöltöztek piros ruhába, sapkába és úgy mulatoztak a parton a többiekkel.
Érdekes volt látni ahogy a sok Mikulás sörrel a kezében, napszemüvegben, angol zászlót lenget, meg vidáman fel-alá rohangál a homokban :)

Vettem korábban egy 30 faktoros naptejet, és megtapasztalhattam, hogy milyen is lehet, amikor valaki itt leég a napon.
Bekentem magam rendesen, de valahogy egy terület kimaradt a lábamon.
Másnapra az a kis terület úgy leégett, hogy még mindig tiszta vörös és nagyon érzékeny a bőröm.
Otthon nehezen tudtam leégni -- mivel nem vagyok egy érzékeny bőrű típus --, de így még soha nem jártam.
Szóval jó lecke volt, hogy itt tényleg nagyon kell vigyázni a nappal!

Pénteken elmentem Wollongong-ba, ahol egy itteni kedves ismerősöm meghívásának tettem eleget.
A város elég szép, és csendes, csak a part elég szemetes...
Ahhoz képest hogy Sydney mekkora város, eléggé tisztán tudják tartani a partokat.
Ezért is volt furcsa látni, hogy az ottani kisváros tengerpartja mennyire tele van szeméttel.

Amúgy a csendesség az egyik problémája a srácnak és a feleségének.
Szeretnének is beköltözni Sydney-be, ahol mozgalmasabb az élet, és munkát is könnyebben lehet találni, mint ott.
Na, meg a napi 3 óra utazás és annak a költsége sem elhanyagolható érv a maradás ellen...

Szóval hazafelé jövet, szombaton délelött találtam a legtöbb embert a Westfield-ben, amikor elmentem a csomagomért, amit kicsi feleségemtől kaptam karácsonyra.
Na, annyi ember volt ott, hogy a parkoló házban majd' egy órát töltöttem csak a parkolóhely keresésével.
Így utólag már tudom, hogy többet nem fogok hétvégén, ünnepek után kocsival menni egy bevásárló központba...

Tegnap este a lakótársammal és a kedvesével még elmentünk ismét Bondi-ra, ahol a Gelato Bar-ban (140 Campbell Pde., tel: 9130 4033) jó kis bablevest ettünk, utána meg nagyon finom diós és szilvás sütiket faltunk.
A hely érdekessége, hogy pont a parton van az étterem, magyar tulajdonosa van, és tele van magyar kajákkal az étlap.
Szóval ha valaki már unja az itteni ízeket, az pl. egy jó nagy adag bablevest, vagy gulyást ehet 9 dollárért, vagy egy hatalmas diós sütit 4.50-ért.
A kiszolgálás első osztályú volt, minket egy észak-írországból jött nagyon kedves lány szolgált ki, aki már előre tudta, hogy nagyon fog sírni amikor majd haza kell mennie :)

És a végére egy nem tetszik:
- Miért van az, hogy az oszi kamion/teherautó sofőrök minden rendelkezésre álló sávot felhasználnak, de leginkább a belső sávokat imádják...? Ettől néha igen nehéz és idegesítő haladni az úton.