No, ma voltam vezetési teszten.
Ez is igen kalandosra sikeredett...

Az egész kezdődött azzal, hogy igazándiból kedden kellett volna mennem.
El is mentem az RTA-hoz, ahogy kell, de vizsgabiztos kitalálta, hogy nem működik az egyik hátsó féklámpám, és így nem kezdhetjük meg a tesztet.
A szomorú az egészben, hogy pont a hétvégén ellenőriztem körbe mindent, és akkor még rendben volt a dolog.
Szóval vissza az egész, új időpont, 39 dollár, és pénteken délutánra kaptam megint lehetőséget.

Kicseréltem otthon az izzót (ami valóban ki volt égve), viszont szerdán meg észrevettem, hogy most meg a tolató lámpák nem működnek (ezek viszont nem voltak kiégve).
"Na, Istvánom!" -- mondom magamban fennhangon. Persze, mert csak így vagyunk mi itt, egymás között.
"Na, Istvánom! Ez a biztosíték leszen!" -- csak hogy lássék, a kisujjamban van ám az autójavítás minden csínja-bínja!
Persze a biztosítéknak semmi baja nem volt...
No, itt viszont megállt a tudomány. :(

Mindegy, szerencsére a közelben van pár autószerelő műhely, köztük villamossági is.
El is vittem még aznap a szervízbe, ahol megmondták a tutit.
Switch box, és csak hétfőre tudják beszerezni.
Szuper!
Akkor vissza az RTA-hoz, hogy módosítsam a vizsga idejét a jövőhétre, mert pénteken úgysem fog engedni vizsgázni az emberünk, ha nem ég minden lámpám.
Ott meg kiderült, hogy már csak január valahányadikára tudnak berakni, ami meg azért nem jó, mert akkor már túlvagyok a 3 hónapon, amit a DIMIA adott az itteni jogsi megszerzésére... :(((

Most akkor viszont mi legyen?!
Hosszasan tanakodtunk a dolgon, mígnem eszembe jutott, hátha az itteni ismerőseim közül valakinek van egy manuál autója, amit kölcsön kérheténk.

Ja, csak mert ha valaki automatát visz a vizsgára, akkor késöbb csak olyat vezethet, viszont a manuálal vizsgázók mindkettőt használhatják.
Nekem meg manuál van.

Egy gyors telefon után valóban sikerült is megbeszélnünk, hogy pénteken délelött elhozza az autót a Turramurra-i munkahelyre, ahol elcseréljük az enyémre, és én az övével megyek majd vizsgázni.
Azért megkértem, hogy ha már ilyen rendes, és ideadja, akkor még ellenőrizze le elötte, hogy minden lámpa ég-e rajta, és a kerekek is rendben vannak-e? :)
Csak mert ezt is csekkolják.

Lényeg a lényeg, megtörtént a csere, és elmentem vizsgázni.
Vinni kellett a jelentkezési lapot, a visszaigazolást a foglalásról, a magyar jogsit, a hivatalos fordítását, az útlevelet és a banki számlakivonatot a lakcím igazolásához.
Röpke 40 perc várakozás után (javukra szóljon, hogy olyan égszakadás volt egész nap, mintha az egész évi mennyiség egy nap alatt akarna leesni) meg is jelent a vizsgabiztos -- egy jovális, szimpatikus öregúr -- aki leellenőrizte a lámpákat és a gumikat, majd elkezdtük a vizsgát.

A jobbra, balra irányítások mellett, a rossz idő és a magyarországi hideg tél megvitatása után megérkeztünk egy csendes kis kertvárosi részbe.

Itt kellett hátramenetes parkolást, előremeneteles parkolást, Y-fordulót bemutatnom.
A röhelyes a dologban az volt, hogy az egész csendes, széles utcában egy autó parkolt az út mellett, és azt használtuk tereptárgyként, ami mögé, és elé le kellett parkolnom.
Tehát nem pl. két autó közé, ami esetleg komolyabb erőfeszítést is igényelhetett volna.
Az úr szorgalmasan csekkolta a csekklistjét, fél szemmel oda-oda kacsintva csak pipákat láttam, X-eket nem. Huhhh...
Ezen felbátorodva még kérdezgettem, hogy amúgy hány embert vizsgáztat naponta (20-25), meg veszélyes hivatás-e az övé (néha igen).
Egy-két kanyar, STOP tábla és kereszteződés, vagyis kb. 25-30 perc vezetgetés után visszaértünk az RTA-hoz, ahol az úr megkért hogy üljek le bent, és majd elmondja az eredményt.

Rövid ücsörgés után szólítottak, és mondta, hogy PASSZOLTAM a tesztet!
Széles vigyor jelent meg a képemen, és tudtam, hogy ez már egy jó nap, szakadhat az eső odakint!
Fizetnem kellett 3 évre 94 dollárt, de egy évre is lehet kérni az érvényességet, akkor csak 3x dollár lenne.
Még leültettek egy fényképező elé, és kb. 5 percel késöbb már a kezembe is kaptam a kis, bankkártya méretű, hologramos, fotós, silver jogosítványt.

A magyar jogsinak a hátuljára meg nyomtak egy pecsétet, hogy "N.S.W. license issued" és a kiadás dátuma.
Szóval nem vonták be, nem lyukasztották ki, stb., csak tettek róla, hogy ha megállít a rendőr, és esetleg a magyar jogsival szeretném magam igazolni (mert mondjuk az ausztrált bevonták), akkor azért tudja, hogy van ám nekem valahol helyi jogsim is!
Ja, azért van egy nemzetközi is... ;)

Hazafelé menet dőzsölős napot rendeztem, a Westfield bevásárlóközpontban 2 adag félárú japán kaját vettem (Curry chicken, Chicken & Beans), egy fagyasztott apple pie-t, és egy jó nagy 3 literes narancslét.

Most meg itt hánykolódom...