Egy egyetemi kreatív író osztályt megkértek, hogy írjanak egy rövid értekezést, ami az alábbi elemeket tartalmazza: 1. Vallás; 2. Királyság; 3. Szex; 4. Rejtély.
A díjnyertes esszé ez volt:

"-Uristen! - mondta a királynő
Terhes vagyok!
De vajon kitől?"


Még hazaindulásom elött bejelentkeztem Bondi Junction-ben rendelő Dr. Elizabeth Heks-hez, aki egy magyarul beszélő helyi általános orvos.
Mivel szerettük volna tudni, hogy a repülőút okozott-e valami problémát a babáknál, ezért egy nőgyógyászhoz akartunk menni eredetleg, de mint kiderült elöbb egy GP-től kell beutalót kérnünk hozzá.
Szóval hétfőn meg is jelentünk -- kissé még kimerülten az utazástól -- a rendelőben, ahol a hölgy nagyon szimpatikus volt, és háromnegyed órán át kérdezgette a feleségemet a terhesség körülményeiről, amik nem éppen rózsásak sajnos…
A vizit 50 dollárba került, és elküldött minket másnapra egy ultrahang vizsgálatra a szintén Bondi-ban lévő Sydney Ultrasound for Women klinikára, illetve kért időpontot szerda délutánra a nőgyógyásztól.

Az ultrahangon szintén nagyon kedvesen fogadtak, és külső ultrahanggal vizsgálták a két babát 3/4 órán át.
A kisebbik 20.3 mm, a nagyobbik 23.2 mm és így a terhességet a 9. hétre teszik.
185 dollár volt a vizsgálat, amiből állítólag a Medicare valamennyit vissztérít, dehát az még odébb van.
Lesz majd mégegy, komolyabb ultrahang is, ami többek között a Dawn-kór kiszűrésére szolgál és amit a babák 12 hetes korában kell majd megcsináltatni április közepén.
De legalább most láttuk a babákat mozogni, és ez nagyon megnyugtatta feleségemet, aki pedig reggel még a legrosszabra készült szokás szerint.
Minden apró kis rossz jel után már úgy gondolja, hogy ez a beültetés sem járt sikerrel, ami pedig nem jó, mert így csak túl sokat görcsöl...

Az ultrahangról eredményt átküldték a nőgyógyásznak, akinél szerdán 6-kor meg is jelentünk.
A nőgyógyász magyarul beszél, és Bankstown-ban valamint Edgecliff-ben rendel.
A rendelés során mindenféle vizsgálatot elvégzett, és tájékoztatott, hogy ha azt szeretnénk hogy Ő vezesse le a szülést, akkor az kb. 1200 dollárba fog kerülni, plusz még pár ezer dollár lesz a magánkórház.
De mehetünk nyílvános kórházba is, csak ott nem tudjuk megválasztani az orvost, viszont a Medicare révén jóval ólcsóbban is megúszhatjuk.
Nekünk igen nagy valószínűséggel a nyílvános kórház marad, mivel ennyi pénzünk nincs a szülésre, bár ugye a babák minden pénzt megérnek, dehát tudnillik két éhenhallt szülő nem tudná őket felnevelni ugyebár…

Szóval valszeg maradunk a doktor úrnál még egy darabig, aztán majd átmegyünk valaki máshoz, hátha addigra kicsi asszonykám is jobban el fog tudni boldogulni azzal a fránya angollal…

Viszont addig is elküldte vérvizsgálatra a feleségemet – amit hétfőn csináltatunk meg itt, a Hornsby Hospital-ban, az eredményt meg majd megkapja a kórháztól.
És a következő ultrahang után menni kell hozzá az eredményeket kiértékelni.
Ez a látogatás 140 dollárba került – mivel az első volt -- , de állítólag minden újabb látogatás már csak 70 dollár lesz...

Ja, még kedden, az ultrahang után voltam amúgy group interview-n is a Coles Myer-nél, a már említett éjszakai polcfeltöltő pozícióra.
Az IQ teszt után most csoportjátékokat kellett játszanunk.
3x9 embert hívtak be, akiket leültettek 3 asztal köré és egymással kellett eladósdit játszani...
Mindenki kapott egy papírt, amire rá volt írva egy termék jellemzője, és meg kellett győzni a másikat, hogy milyen jó dolog a termék, és miért is kellene neki azt megvennie.
Természetesen mindannyian megvettük a terméket, egyikünk sem akart a másikkal kicseszni…
Ja, mert közben árgus szemekkel figyeltek minket Igor, az interjú szervező és lázasan jegyzetelt a papírjára.

A másik szerepjáték az volt, hogy egy hölgy érkezik a szállodába, ahol én vagyok a recepciós.
A hölgy nagyon fáradt, van egy kisgyerek vele, és nincs meg a foglalása a rendszerben, pedig a foglalást igazolni tudja.
Mit teszek ebben a helyzetben?

2 óra játszadozás után mehettünk haza, és megígérték, hogy majd értesítenek az eredményről.
Szóval nagyon megválogatják, hogy kiket vesznek fel éjszakai polcfeltöltőnek.
Ez egy nagyon fontos pozició kérem!!!
Lassan ott tartok, hogy ha esetleg egyszer megkapom – kopp, kopp, kopp – akkor nem csak a világ egyik legboldogabb és elégedettebb embere leszek, hanem azt hiszem elértem mindazt a jót, amit az élet csak tartogathat számomra!

Hogy valami jó is legyen a hétben kicsi feleségemnek, csütörtök délután elvittem Palm Beach-re.
Nagyon szépen sütött a nap, és csináltunk a rokonság számára pár integetős képet megnyugtatásból kifoly(j)ólag.
Annyira jól érezte magát kint a tengerparton, hogy már javában sötétedett, de még mindig a padon kellett ücsörögnöm vele, hogy a tengert bámuljuk.
Nekem meg már mehetnékem volt, mert nem szeretek sötétben vezetni.
De már megint a csodálatos önfeláldozásom győzedelmeskedett az észérvek felett, és kéz-a-kézben még elnézelődtünk a vaksötétig...

Szegény nem sokat látott még abból az Ausztráliából, amiről pedig már Ő is gyüjtögette szorgalmasan az infókat az elmúlt pár évben.
És egy darabig nem is fogunk tudni elmenni nézelődni, mert szinte csak feküdnie lehet...

Tegnap reggel kimentem a Flemmington-ra bevásárolni, utána meg pár, otthonról becsempészett cuccot átvittem Bertók Zolinak, csak hogy örömet szerezzek neki!
Szokás szerint ismét nagyon kedvesen fogadtak, és amikor Kati megtudta, hogy mennyire nem egyszerű a kismama állapot, rögtön előkapott pár könyvet ami a terhességről szól, és végiglapozta hasznos infók után.
Az egyikben talált cikket arról, hogy ilyenkor jót tesz a málnalevél tea, és azon nyomban autóba ült, és kiment a helyi patikába teáért, visszafelé meg hozott nekem zellerzöldjét, mert ezt nem találtam a piacon.
Ja, meg kaptam sajttortát is bibibiiiii!
Mondtam is Zolinak búcsúzóul, hogy olyan jól tartanak mindig, hogy a videó-lejátszónkat annó ellopták, szóval legközelebb azt kérünk! :)

Megint nagyon jól éreztem magam náluk, és sajnálom hogy feleségem nem tudott eljönni.
Nem baj, a következő látogatásra lesz legalább indok!

Éjszaka szakadt az eső, és most sincs valami remek idő.
Feleségem most itt fekszik a nappaliba kihúzott matracon, és próbál aludni mert nagyon fáj a feje, és az egész éjszakát szinte végig virrasztotta...
Szóval most próbálok hallkan klimpírozni, és megcsinálom a reggelit, ami jó kis hagymás, szalonnás tojásrántotta lesz!
Áááá, nem is, hanem csak pirítós, fött tojás, meg tea... :(

Amúgy meg munkát kell találnom a jövőhéttöl sürgetőleg...