Kedves Naplóm.
Először is boldog Karácsonyt és BUÉK-et kívánok így utólag mindenkinek, aki erre téved, hogy Téged olvasson, nem lévén jobb dolga!

Egy jó ideje már nem írtam a történésekről és ez leginkább annak köszönhető, hogy életünk szerencsére bezökkent a hétköznapok monoton egyhangúságába.
Minden megy a maga útján, és érdekes dolgok csak akkor történnek, ha a munka, suli, vagy gyereknevelés mellett jut időnk rájuk is.
És látánk pedig, hogy ez így jó...!

Amúgy az okok között szerepel az is, hogy az otthonról hozott Compaq Evo N1020v laptopom beépített modemje felmondta a szolgálatot.
Ennek köszönhetően kicsi feleségem csak a céges laptopról tudta a leveleit elolvasgatni, internetezni, a saját gép szinte csak a fotók tárhelyeként funkcionált.
Kissé el voltam keseredve, mivel mint kiderült, az indulásom elött, újonnan vásárolt készüléket a Compaq már nem támogatja hivatalosan, bár a web oldalukról még letölthetőek a driverek. A modem csere meg nem megoldható, mivel egybeöntötték az alaplappal -- ráadásul sz... winmodem -- és így túl sokba kerülne a reparáció.

Igen neki voltam keseredve, hogy egy kb. 15 hónapos géppel így jártam, dehát így vegyen az ember márkás gépet...
Namármost két megoldás jöhetett számításba!
Egy PCMCIA modem kártya még mindig jóval olcsóbb, mint az alaplapcsere lenne, illetve előfizetni valami broadband internetre, ahol is a laptop beépített ethernet portját lehetne használni a kommunikációra.

Mivel az árak eléggé közelítik egymást, ezért szinte már mindegy, hogy az ember az 56K-s dial-up-ért fizet, vagy az 512/128K-s broadband-nek csúfolt ADSL-ért.

Jelenleg az Optus 'yes' csomagjára vagyok előfizetve, ami telefonvonal és dial-up internet egyben, valamint tartalmaz 100 ingyenes telefonkapcsolást.
Havonta $26 az alapdíj a telefonra, és erre jön rá a ~$50 dollár internet, illetve az az összeg, amivel túllépem a havi 100 kapcsolást.
Intenzív internet használat mellett ez már megesett...

A broadband $59 dollár lenne az IINET-nél, az Optus árai sajnos egy kissé el vannak szállva a valóságtól, hogy a Telstra-t (helyi Matáv) meg ne is említsem...
A többi internetszolgáltató is csak ennek a kettő nagynak a vonalát adja el többségében.

Szóval nézegettem, hogy melyik szolgáltató is lenne a legjobb, és kollégáimat is kérdezgettem, hogy ők mit gondolnak.
Mint kiderült a nagy többség az IINET-nél fizetett elő, ahol a havi $59-ban van 12/12GB letöltési limit, 512/128K sebességgel és hálózaton belül korlátlan letöltéssel.
Ennek köszönhetően egymástól töltögetik le a dokumentumokat...

Már untam egy kissé az árak összehasonlítgatását, és sokkal jobbat amúgy sem nagyon tudnék találni, ezért feliratkoztam és is az 512 lite szolgáltatásukra.

Menet közben derült csak ki, hogy a cégem ráadásul havi $50-al beszáll az otthoni Internet díjjába, mivel az fontos a dolgozók számára.
Jó hogy ez csak most derült ki...

A másik jó dolog, hogy kaptam otthonra két SUN szervert, egy E250-et meg egy X1-et és a család nagy örömére a nappaliban búgatom a gépeket, csak hogy legyen min gyakorolni pár szakmai vizsgára amit még meg kellene csinálni.

A baba végre átalussza az éjszakákat. Igaz ez azt jelenti, hogy este 9 körül eszik utoljára, és így bírja is reggel 3-4-ig nyöszörgés nélkül.
Akkor megkapja a cumikáját, és alszik tovább 5-6-ig.
De már ez is nagy megváltás kicsi feleségem számára, akinek még így is fel kell kelnie az éjszaka közepén lefejni a tejet.
De ez az időszak gyönyörű!

A kis baba tényleg nagyon aranyos, csak akkor sírogat, amikor éhes, vagy tele van a pelus, vagy valami egyéb baja van.
Egyébként nem az a hasfájós baba szerencsére.
Reggelente mindig jókedvűen ébred, és nagyokat mosolyog, nevetgél mindenkire aki föléhajol.
Este fürdés után jókat gagyarászik, és mindent próbál megmagyarázni.
És még csak 3 hónapos!

Szóval próbálom én is jól kihasználni ezt a sulimentes idoszakot, és hogy minél több emlék megmaradjon ezért már több száz képet sikerült készítenünk róla.
Fel is raktam párat a fotók közé.

Persze még így is sokszor csak este 7-8 felé érek haza, és így elég nehéz aktívan részt venni a gyermeknevelésben.
És hát sajnos sosem fog ez az idő még egyszer visszajönni...
Na, mindegy, ez van. Mi akartuk így a dolgokat.
...vagy csak én...?

Azért a nagy lelkesedésben már a 2. babát tervezzük, és milyen jó lenne, ha most egy kislány jönne össze. A neve már megvan, a két kedvenc nagymamánk után kapná az Anna-Rozália nevet. Ha kisfiu lenne megint, akkor valószínuleg a Dávid névvel kellene megbarátkoznia.

Viszont a nagy tervezgetés mellett azért bennem van a zabszem, hogy egy keresetbol kell csak 3-unkat eltartani, es ha bejön még egy baba, akkor meg már 4 éhes szájat.
A Tündével éppen azt beszéltük, hogy megpróbál visszamenni az AMES-hez, folytatni a nyelvtanfolyamot. Van szombat délelötti kurzusuk is 9-től 1-ig, és legalább ki is mozdulna otthonról, meg társaságba is tudna járni.
A terv pediglen, hogy elöbb befelyezi az 510 órás nyelvtanfolyamot, majd elmegy a TAFE-re folytatni az Academic elokészítőt.
Esetleg késöbb, amikor a baba már elég nagy ahhoz, hogy child care-be adjuk, akkor valami helyi szakmát is tanulna, ami 2 év elfoglaltságot jelentene, és utána tudna már munkát vállalni akár az eredeti szakmájában, akár az újban.

Azonban elég nehezen akar ráállni, hogy a babát 1-2 éves korában csak annyi időre adja be a child care-be, amíg bejár a suliba a nyelvet tanulni.
Pedig nagyon nem jó ez így, hogy bármi komolyabb intézni való van velünk, vagy a babával kapcsolatban, nekem kell összeegyeztetni a dolgot a munkámmal.
A munkahely sem azért kellene igazán eleinte, hogy pénzt keressen -- szeretném, ha csak fél állásba menne el dolgozni eleinte --, hanem inkább a nyelvgyakorlás, a társaság, a helyi kapcsolatok kialakítása miatt.
A TAFE is igazán erre lenne jó.

A nyelviskolában az első 120 órában -- amikor még bejárt az érkezése után -- sikerült is barátságot kötnie pár másik ott tanulóval.
Egy iráni, és egy thaiföldi lánnyal rendszeresen találkoztak, SMS-eztek egymásnak.
De mivel kimaradt a szülés miatt a suliból, ezért lassan ezek a kapcsolatok elkoptak, és így megint csak egyedül van itthon a gyermekkel normális nyelvgyakorlási lehetőség nélkül.

Az államtól megkaptuk a $3000 dollár, minden újszülött után járó, vissza nem téritendő segélyt, illetve a család összjövedelmét figyelembe véve kiutaltak kétheti $43 dollár családtámogatási segélyt, amely a gyermek X éves koráig jár.
Ebből persze nem lehet egy gyereket felnevelni, de a pelenkákra pont elég egy hónapban.
És ha már ingyér adják, akkor el kell fogadni, hát nem?

Megérkezett a baba Medicare kártyája is, amit a Tünde kártyájára csináltattunk.
Ennek az előnye, hogy a Medicare-töl visszaigényelt összeget a családra számolják, így könnyebb elérni éves szinten azt a 710 dollár körüli összeget, ami után a Medicare már több pénzt térít vissza az egészségügyi kiadásainkból, mint egyébként.

Az egyetemen szerencsésen véget ért a félév, és itt a nyári szünet!
Legközelebb majd csak február 28-a körül kezdődik megint, és a fennmaradó szabadidőt arra szeretném kihasználni, hogy végre lejjebb adjak a kissé teltkarcsú, ámde még így is formásnak mondható alkatomból!
100 kilóra híztam az elmúlt évek idegeskedései és fánkzabálásainak következtében.
Jó lenne visszafogyni 87 kilóra, ami az ideális versenysúlyom, és erre van 2 hónapom.
Kíváncsi vagyok össze fog-e jönni, általában 1/2-1 évente jön rám ez a roham, és 2-3 hét nélkülözés után mindig megrendelem a Super Supreme pizzát, természetesen a vastag tésztásat...
De azt legalább diétás kólával!

Na, de vissza a sulira.
Szóval a nagyképűségemnek köszönhetően meghúztak éppen abból a tantárgyból amiből az elején teljesen biztos voltam, hogy átmegyek anélkül, hogy be kellene járnom előadásokra.
Ennek persze az lett a csúfos következménye, hogy decemberben mehettem pótvizsgázni...
Persze mert honnan tudtam volna, hogy a két kötelező programozási feladat mind csoportmunka volt, én meg azt hittem, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinalnia?!
És csodálkoztam, hogy miért nem haladok a dologokkal, hiszen ehhez legalább 4 ember kellene, hogy időre be lehessen fejezni!
Persze úgy is volt a dolog, csak hát erről én ugye nem tudtam, mert nekem ugye nem kell bejárnom olyan nagytudású vagyok!!!
Na, tessék..., most meg várhatom az eredményt...

Amúgy így fél év után kezd tisztulni a kép az itteni Masters oktatással kapcsolatban.
Úgy néz ki számomra, hogy az ember itt kifizet egy kalap pénzt, és ezért mindent elkövetnek, hogy meg is kapja a diplomáját elöbb-utóbb.
Ennek érdekében a legtöbb vizsgát csoportban kell megoldani.
Persze vannak egyéni vizsgák, de mintha a pontszámok úgy lennének kiszámolva, hogy ha valaki tök hülye, akkor is legalább a csoportal majd átmegy, ha legalább lelekes.
Szóval a másik két tantárgyból sikerült is átmennem...

A következő fél évre, csak 2-őt vettem fel, és számomra ez is újdonság.
A nebulók számára adott, hogy hány pontot kell összegyujteniük ahhoz, hogy megkapják az áhított papirost. Van egy jópár tantárgy, amibol szabadon választott, hogy melyiket veszik fel.
Van megint egy jópár, amit viszont kötelező hallgatni.
Azonban az, hogy a tantárgyakat mikor, milyen sorrendben veszi fel az ember, és hogy mennyit egy fél évben, csak a tanulón múlik.
A szakmai tárgyakból van pár, ami egymásra épul, és csak sorrendben lehet hallgatni őket.
Szóval ez így nagy könnyebség, csak a hátrány, hogy könnyu elhúzni a sulit és egy-egy tárgyakkal végiglavírozni a féléveket.
Szóval jövöre Unix programming és Advanced Routing lesz a soron.

Valamelyik hétvégére meghívásunk volt a szomszédban lakó indiai családhoz, mivel a kislányuk éppen 1 éves, és ennek alkalmából szerveztek egy kis vasárnap délelötti bulit ebéddel egybekötve.
A meghívón szereplő bejegyzésekről nem tudtuk eldönteni, hogy a felsorolás vajon a menüt, vagy a résztvevők neveit takarja.
A mienk mindenesetre nem volt a listán, ezért megegyeztünk Tündével, hogy bizonyára a menü lesz az.
Kicsit tartottunk is tőle, hogy esetleg sértődés lesz majd a dologból, amikor mindenféle hagyományos indiai ételeken szólítjuk a családtagokat, de végül szerencsésen átestünk a bemutatkozáson és az egyéb formaságokon (mint késöbb kiderült valójában a vendéglátóink nevei voltak a meghívón...).
Nekem sokat segített volna, hogy titokban tollal a tenyeremre írtam a meghívón szereplő, titokzatos szavakat.
Szerencsére ezek a megérkezésünkre teljesen elmosódtak, mivel kissé izgatottak voltunk a különféle kultúrák ilyetén történö összetalálkozásából kifolyólag.

Szóval a kislányuk éppen 1 éves, és ezért hívtak valami csodatévő szent marabut a lakásba aki áldást hoz a házra és minden benne lakóra.
Ennek érdekében mindenféle ételáltozatokat mutatott be a szoba közepére terített szőnyegen, majd egy kis vasvajlingban tüzet rakott fahasábokkal (a szoba közepén, a padlószőnyeg fölött!), és a nyílt láng fölé kellett tartanunk a kezünket, majd végigsimogatni a lábunkat, vállunkat, fejünket.
Ez állítólag egy gyógyerővel bíró varázslat, amely jót tesz a rheumával, valamint csodát is képes produkálni az egyszeri halandóval.
Valóban azóta én is mintha több Vegemite-ot ennék, amely pedig valóban csodaszámba menne!

De a ház végül is nem égett le, pedig erre elég nagy esélyt láttunk ott, amikor is a szoba közepén nyílt tűz fölött varázsolt a csodatévő szent ember.
A szomszéd, wales-ből elszármazott lány is így gondolhatta, mert elég bizonytalanul öntögette az olvasztott vajat a tűzre, hogy az el ne aludjon.
Erre a feladatra ugyanis a szentéletű jógi kérte fel.
A padlószőnyeg fölött meg kis lángokkal ropogott a tűz...

A wales-i lánynak az apukája meg mint kiderült tűzoltó volt korábban még valahol az óhazában.
Gondolom ezek után nagy sírás és jajveszékelés lett volna a családban ha kiderül, hogy a lány gyújtotta fel 8 család otthonát...

Na mindegy, még élünk, csak a lakást kellett kissé hosszabban szellőztetni, mert ahogy hazaértünk (2. ajtó mellettük) még ott is érezni lehetett az égett szagot.
Viszont az ételeik nagyon finomak, kaptunk belőle még elvitelre is.
A meghívott vendégek nagy része szintén indiai származású volt, mindenféle csodálatos hagyományos ruhába beöltözve.
A lányokról meg el kell mondanom, hogy gyönyöruek a karcsú testükön mindenféle arany ékszerekkel, és nagyon szép hímzett, fágyolszerű ruhákban.
Hát igen...

Azt még sikerült megtanulni, hogy az ételt szeretettel kell készíteni, mivel akkor ez az energia fog átszállni beléjük, nem pedig a harag! Az ételen keresztul meg ugye mindenki másba azok az energiák szállnak át.

December elején elmentünk ismét a helyi magyar cserkészcsapat Mikulás-ünnepségére.
Sajnos ugyanúgy történt az idén is, mint tavaly, vagyis az egészet elmosta az eső.
A résztvevők száma az idén állítólag csúcsot is döntött, ez abban is megmutatkozott, hogy idő elött elfogyott a sültkolbász, meg a kifli.
Ezt eléggé nehezteltem, mivel ki voltam éhezve már nagyon a diétától!
Az eső eleredtével mindenki beköltözött a nagyterembe az udvarról, ahol eredetileg tábortüzes Mikulásvárás volt a program.
Késöbb, mikor elállt az eső, akkor mindenkit kitereltek az udvarra megint.
Majd amikor ismét eleredt az eső, akkor úgy döntöttünk, hogy mosmár inkább hazafelé költözünk, nem megint a nagyterembe...
Addigra viszont megérkezett már a Mikulás bácsi is, és minden jó gyerek megkapta az ajándékot.

Itt most ismét tombol a nyár, az elmúlt napok esős, borongós éghajlata után.
Helyi sajátosság, hogy ha az ünnepnap itt hétvégére esik (mint a Karácsony és a Szilveszter az idén), akkor a rákövetkező munkanapokon nem kell dolgozni, mivel hivatalos, állami munkaszüneti napnak számítanak, had' mulasson a plebs!
Tehát a kis csecsszopót le is vittük Palm Beach-re, csakhogy szokja a jó levegőt meg az óceán illatát!

Szegény nagyon szenvedett, mert melege volt, a büdös legyek állandóan körbezsongták, szomjas volt, nem tudott aludni a homokra terített törölközőkön, stb.
Szóval egy óra sírás után szedelődzködtünk is, és irány vissza az 40 perc autózásra lévő Hornsby kerület, ahol sikerült egy nagyszeru uszodát felfedeznünk.
A belépő $3.50, amely egész napra érvényes, és ahogy elnézem reggel 5.30-tól este 7.45-ig az 50-es medencében akár egy egész pálya az enyém lehet!
Ez a Spori után nagy szó, ahol csak körbe-körbe lehet uszigálni reggelente.
Szóval ez is talán segíteni fog az áhított 87 kiló elérésében...

A végére meg egy hasznos link a helyi, tapasztalatlan magyarság számára:
Találtam egy jó web site-ot, amely szerint a tavalyi évben 40 ausztrál halt meg a surf beach-eken. Ebből 90%-ot az életmentők a rip-ből húztak ki.
És hogy mi az a rip?
Ezen a linken egy jó leírás található róla, hasznos apály/dagály naptárral -- ha legközelebb megyünk a Blow Hole-hoz, akkor ezt kell elöbb megnéznem... ---, és emitt meg egy animáció, hogy hogyan kerülhető el, hogy a rip kihúzzon a nyílt óceánra!