A múlthéten hétfőn elkezdtem dolgozni egy építőipari vállalkozásnál.
Betanított munkákat kell végeznem, fal/nyílászáró festés, falbontás, téglapucolás, stb.
Ezért egész jó fizetést kapok, és így legalább nem a tartalékaimat kell felélnem.
Viszont a munka reggel 7-től este 7-ig tart, és elég fárasztó...
A pénz mellett a másik előnye mégis a dolognak, hogy csak mégjobban motivál, hogy mielöbb találjak valamit az IT-ben, és ne segédmunkásként próbáljam eltölteni az időmet.

A fönökömnek van egy '86-os Daihatsu Charade-ja, amelyet felajánlott számomra, hogy használjam, és ha tetszik, akkor 1500 dollárért az enyém lehet.
Ez elég kedvezően hangzik, azonban egy szervízbe még el szeretném elötte vinni, hogy mennyiért lehet felkészíteni a vizsgára, ami november elején fog lejárni.
Nem szeretnék ui. még ezreket rákölteni, ha esetleg valami nagyobb baja van...

Az autó amúgy teljesen jónak tűnik, bár már a kisebb emelkedőknél is érezhetően gyenge, illetve váltásnál furcsa csörgő hangokat ad ki magából.

Az első hazavezetésem igazi, maradandó élmény volt...
A srác az első munkanapom végén elvitt az autóhoz, mondta hogy üljek be, és menjek.
A gond az volt, hogy itt este 6-kor már sötét van, illetve a bal oldalon kellett közlekedjek, és nem Budapesten, hanen Sydney-ben, ahol a táblák is egészen mások.

A bal oldali vezetést egészen hamar, 1-2 perc alatt sikerült megszokni, azzal nem volt gond.
A táblák értelmezése, és az útvonal kiválasztása azonban már komoly nehézségekbe ütközött.
Az ausztrálok pl. az utcaneveket jelölő táblákat valami furcsa szokásból kifolyólag csak az utca legelején egy oszlop tetejére rakják ki, olyan kis méretben, hogy lassítani kell, hogy sikerüljön elolvasni. A házszámokat sem divat feltüntetni. Olyan, mintha szabadon választott lehetne, hogy ki az aki kiírja, és ki nem...
A nagyobb útvonalakat jelölő táblákat mintha csak a kereszteződéseknél lehetne megtalálni, ahol pedig már el kell dönteni, hogy jobbra, balra, vagy egyenesen akar-e az ember tovább menni, vagy esetleg visszakanyarodik, ahol erre van lehetőség.
A kanyarodó sávokban van egy lámpa, ami igazából kettő, és az egyik az egyenest mutatja, a másik a kanyarodót, de az egyenes is jó a kanyarodók számára, ha nem jön szembe senki.
A táblák különböző színűek (sárga, zöld, fehér, stb.), és sokszor annyir raknak ki az út mellé belőlük, hogy még az első értelmét próbálom kitalálni csak, amikor 4 másik mellett már elmentem, pedig azok is fontos infóval szolgálhatnak.

Az első nap ezekkel persze még nem voltam tisztában, ezért Glebe-ből Hornsby-ba történő utam 4 órát vett igénybe...
Térkép volt nálam, de mivel az utcaneveket nem találtam kiírva -- az elöbb említett szokásokból kifolyólag -- ezért fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, és merre tartok.
Többször is sírógörcs közeli állaptba kerültem, és a végső elkeseredés akkor jött rám, amikor az eső is el kezdett esni, és az ablakon alig láttam ki :)

Ha egy rendőr a közelben lett volna, biztos hogy szívszélütést kap attól, amiket csináltam!
Forgalommal szemben bár nem mentem, de kereszteződésben fordultam vissza ott, ahol "No U turn" tábla van, nem adtam meg az elsőbbséget, mentem át piroson, parkoltam tilosban, stb.
A Parramatta Rd.-on végül egy benzinkutast kértem meg, hogy mutassa meg a térképen hol is vagyunk igazából.
Itt taktikusan előre megterveztem az útvonalat hazáig, de a második lámpás kereszteződés után -- amikor is rossz sávban álltam és ezért rossz irányba kanyarodtam -- már megint elvesztem...
Végül a 3. óra vége felé, mikor már biztos voltam benne, hogy az autóban éjszakázom, elhatároztam, hogy nem nézem a térképet, hanem csak mindig észak fel megyek, aztán majd csak lesz valahogy Cairns-ben.
Sok lámpa és kanyar után egyszer csak elém ugrott egy tábla, és rajta a felirat: Pacific Highway -> to Hornsby!!!

El sem hittem!
De azért mentem a megjelölt irányba, és 15 perc múlva már az ismerős Westfield áruház elött találtam magam, ahonnan a lakás csak 2 perc autókázásra volt.
10 órakkor álltam be a parkolóba, és nagyon letörten mentem fel a lépcsőn és nyitottam ajtót.
Ha ennyire bonyolult itt vezetni, akkor mikor kell kellnem reggel, hogy 7-re beérjek?
A térkép segítségével lefekvés elött még tudományosan megterveztem az utam másnap reggelre, és reggel 5-kor kelve, 1/2 6-kor elindulva sikerült is még 7 elött eljutni a glebei házhoz, ahol dolgoztunk!
Azóta sikerült belejönni az itteni vezetésbe, és 40 perc alatt itthon vagyok...

Most Turramurra-ban dolgozunk, ahol egy ház hátsó részét kell szétverni, és átépíteni.
Ez csak kb. 10 percre van autóval, azonban annyira kiesik a tömegközlekedés vonalából, hogy 1 órám biztos elmenne, ha a metró/hév/vonatot és buszt kellene használnom.
Ráadásul amilyen mocskos leszek a nap végére, szerintem fel sem engednének rájuk.
Szóval ide tényleg kell az autó, olyanok a távolságok...

A héten megjött a Tax File Number-em, és a VISA bankkártyám is a St. George Bank-tól.
Ráadásul azt a két csomagot is megkaptam, amit még pesten adtam fel indulás elött!
Ahhoz képest, hogy több mint 2 hónapra mondták a szállítást, a 2 hét egészen jó időnek tűnik.
Még szerencse, hogy nem jóval korábban adtam fel, hogy úgyis ráér majd utazgatni hónapokig.
Azóta talán már régen vissza is küldték volna az itteni postáról...

Az álláshírdetéseket esténként mindig nézem, és 3-4 helyre el is tudom küldeni a CV-met.
Azonban azt egyre inkább látom, illetve másoktól is hallom, hogy az ausztrál munkatapasztalat hiánya komoly gondot fog jelenteni :(
Már nem csak a full-time hirdetésekre küldöm el a jelentkezéseket, hanem a contract-osokra is, csak hogy hátha könnyebben jön össze így valami ausztrál munka, amire hivatkozhatnék...