Elteltek hát a kellemes húsvéti ünnepek, amik nem voltak teljesen felhőtlenek számomra.
Ismét én lettem az ügyeletes, és ezért vártam a telefonhívást, hogy mikor kell megint bemennem valamelyik céghez az éjszaka/nappal közepén hibát elhárítani.
Szerencsére eddig nem történt semmi, de nem is tudtunk felhőtlenül kikapcsolódni, vagy valami hosszabb túrát szervezni a 4 napra.
Pénteken kaptam egy Skype-hívást kedves barátomtól, aki a kanadai Vancouver szép, ámde kissé esős városában telepedett le kis családjával immár egy éve lassan.
Együtt mentünk ki 2002-ben Bécsbe, hogy a kanadai Nagykövetségen beadhassák a bevándorlás iránti kérelmüket, amit egy évre rá meg is kapott a családjával együtt.
Azóta meg a Magyarországon tavaly érettségizett lánya szeptember óta már a vancouveri egyetemen tanul tovább tengerbiológus szakon.
Az egyetem ráadásul külön kollégiumi szobát biztosított számára annak ellenére, hogy csak kb. 2 órányira laknak a campustól.
Szóval felhívott a srác, és örömmel újságolta, hogy végre talált állást magának!!!
Ez azárt nagy szó, mert sokat küzdött az elmúlt 1/2 évben azért, hogy összejöjjön valami, és keddtől ráadásul egy olyan cégnél dolgozhat szoftverfejlesztőként, amely az egyik legjobb hírnévnek örvend az országban.
A fizetése mellett pár, egyéb juttatást is kap, a cég pl. fizeti az első két hétben a szállodáját, mivel át kell költöznie a várossal szemben lévő szigetre, mert Victoria-ban van a cég fejlesztő központja.
A családjának fizetik a biztosítását és a fizetése mellé kap részvényopciót is.
Szóval éppen jókor jött számára az állás, mivel már nagyon neki volt keseredve, hogy nem jön össze a dolog.
Felesége pedig még Magyarországon marad addig, amig el nem tudják adni a házukat, majd megy utánuk először háztartásbelinek, majd ha már jól megy az angol, akkor kitalálják, hogy mit is szeretne csinálni.
Szóval nekik ezt hozta a húsvéti nyuszi!
Nekünk meg azt, hogy a kis töki elkezdett átfordulni pocakról hátra magától!
Ez persze nem egy nagy szó, dehát számunkra minden apró jel, ami azt bizonyítja, hogy nincs semmi baja a babának -- az orvosok előrejelzése ellenére --, egy hatalmas kődarab leválását jelenti a nagy szikláról, ami még ránk nehezedik...
A húsvét itt egyébként négy napos ünnepet jelent, vagyis a hétfő mellé az előző pénteket is megadják a népnek, hogy had’ vígadjon.
Pénteken így hasznos tanulással telt az idő, mivel közelednek a vizsgák, és egyre jobban szorul a zabszem körül az ánusz...
Szombatra viszont meghívást kaptunk Franchese Forest-be az egyik parkba, ahol gulyaspartira voltunk hivatalosak.
Egy magyar páros szervezte a dolgot, egy elég szép helyre, egy öböl partjára.
A hely érdekessége, hogy itt nem elektromos barbi-sütők vannak felállítva, hanem tűzrakó helyek, ahol bográcsban lehet főzni, és kis, elkerített részeken vannak felhalmozva a feldarabolt deszkadarabok, hogy mindenki vegyen belőle amennyit akar, ne az erdőbe menjen rőzsét gyűjteni a rossz hátával...
A gulyás nagyon jóra sikerült, és a végén jött a meglepetés, vagyis a bejelentés, hogy a páros úgy döntütt, elköltöznek Perth-be...
Ez mint amúgy kiderült, csak számunkra volt újdonság, mivel a többség már tudott a nagy tervről.
A pár korábban még azt fontolgatta, hogy visszamennek Magyarországra, mert az EU-csatlakozástól több lehetőséget reméltek, de most mégis inkább Perth-el próbálkoznak, ahol még nem voltak korábban.
Autóval vágnak nekik a majd 4100 km-nek, és úgy tervezik, hogy kb. 2 hét múlva érnek majd oda, ahol is megpróbálnak szállást, munkát találni, és az életet ott tovább folytatni.
Ez eléggé meglepett és lehangolt bennünket, mert a tudat, hogy többen is feladják a régi társaságból, elbizonytalanít a mi döntésünk helyességében is...
Bár cserébe meg az a páros, akik tavaly utaztak vissza több év után Magyarországra éppen azért panaszkodik, hogy nem találnak normális állást, keveset fizetnek, olyan a politikai helyzet amilyen, stb.
Ez viszont meg a másik oldalra lendíti a mérleget...
Vasárnap kimentünk kedvenc sétálóhelyünkre Clovelly-be, ahol a magyar Kiss cukrászdában megittuk a szokásos kávénkat, majd elsétáltunk a parton végig Cogee-ba, meg vissza.
Gyönyörű idő volt, nem túl forró, viszont szépen sütött a nap, és a szeles idő miatt hatalmas hullámok csapkodták a sziklafalat.
Szóval kellemes séta volt, amit a baba – talán a jó levegőnek köszönhetően – szinte teljesen végigaludt.
