"Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett: "Egy reggelem leírása" címmel.
Az első díjat a következő műnek ítélték: "Felkelek, reggelizem, öltözködöm és indulok haza!"

Eltelt ez a hét is, mondhatni egy héttel ismét öregebbek lettünk!
Én még azt is hozzátenném, hogy egy héttel tapasztaltabb, és bölcsebb is lettem.
Meg hát elég jóképű is vagyok! ;)

Hol is kezdjem, hol is kezdjem...?

Kezdem a hétfővel.
Hétfőn hajnali 3-kor keltem, mert a zabszem nem hagyott aludni, ide-oda forgolódtam, többször felébredtem, elaludtam, valamit álmodtam is – amit most nem írok le – és 3-kor már ki is pattant a szemem.
Így szenvedtem még ½ 7-ig, amikor is elkezdtem cuccolni a munkahelyre.

A munka elég izgalmas, főleg miután lövésem sem volt arról, hogy a cég hogyan épül föl szervezetileg, ki miért felel, kit mivel kereshetek meg, stb.
Ezért a mellettem ülő indiai származású fejlesztő srácot nyaggattam egész héten a különböző kérdéseimmel.
De jól állja a sarat, kedélyes fiú lévén.
Ezt a jó tulajdonságát pénteken, a korábban vett, hihhhetetlen pénzpocsékolásként aposztrofált Vegemite-ommal jutalmaztam!

És most leírom mi is az a Vegemite...
Gyengébb idegzetűek, evés elött állók ugorjanak a következő bekezdésre!!!
Szóval ez egy sötétbarna színű, kenhető állagú, fertelmes szagú és ízű izé!
...
Az! Az!
Sok furcsa dolgot láttam itt már idáig is -- még olyan állatot is, ami pedig nincs is --, de hogy az oszik még ezt be is csomagolják és az üzletek polcain árulják, az nem semmi kérem!
És a legmegdöbbentőbb, hogy az emberek úgy kapkodnak utána, mintha csak valami afrodiziákum lenne! :-O
Furcsa egy ország ez az Ausztrália, na...

Szóval anno, mikor még nem voltam ilyen tapasztalt és bölcs, akkor én is megvettem a legkisebb (mert azért már akkor is óvatos voltam) kiszerelést $2.20-ért.
Az első kóstoló, majd az azt követő felépülési szakasz után a fejemet a falba vertem, hogy micsoda hihetetlen pénzpocsékolást rendeztem itt, új életünk kezdetén...! :(

De most legalább ismét úgy tűnik, hogy a sors keze volt a dologban, mert a további jóindulatára számítva legalább jól letudtam vegemite-ozni vele a kollégámat, aki viszont imádja.
Hiába, szegény túl régen van már itt...
10 évesen keveredett ide valahogy, így kénytelen volt már az iskolában megbarátkozni ennek sötétbarna színű, kenhető állagú, fertelmes szagú és ízű izének a fogyasztásával, ha nem akarta hogy kiközösítsék...
Meg szereti a krikettet is...

Na, de vissza a munkára.
Szóval leginkább egy belső fejlesztésű rendszerben kell adatokat rögzíteni, külső ügyfelek ügyes-bajos dolgait telefonon/emailen keresztül intézni, a főnök dolgait rendben tartani, postázni, meg ez-meg-az.
Üröm az örömben, hogy éppen a főnök az, aki olyan outback ausztrál tájszólással beszél, hogy néha az intuitív képességeimre vagyok kénytelen hagyatkozni, semmint az angol tudásomra, hogy rájöjjek, mit is akarhatott mondani nekem.
De ezt azért többé-kevésbé idáig sikerült kitalálni.
Legalábbis megpróbálok mindig értelmesen mosolyogni...

Szerencse azért, hogy legalább tudom gyakorolni a vele az oszi diskurzust, mivel egy asztalnál ülünk.
Balra tőlem a főnök, jobbra az indiai származású fejlesztő, velem szemben egy koreai származású business analyst, mellette meg egy másik ausztrál fejlesztő.
Itt ismét egy érdekességet kell, hogy leírjak.
Az egész rendszerüket Visual Basic-ben fejlesztették, amely tudásra otthon komoly fejlesztő már vagy 10 éve nem is hivatkozik.
Dehát már említettem volt, hogy furcsa egy ország ez az Ausztrália, na....

Szóval munka, munka.
Pénteken jeans day, vagyis nem kell csinosba menni a dógozóba, lehet farmert is felvenni.
Ez azért is nagyon praktikus, mert munka után minden pénteken testületileg levonul a cég a legközelebbi pub-ba egy kis közös sörözésre.
És hát tudnillik a sárgarépa könnyebben kimosható a farmerből, mint a szép szövetnadrából, ugye.

Így fordulhatott elő (Rejtő után szabadon), hogy péntek délután öt nemzet képviseltette magát az asztalnál.
Egy ír és egy indiai fejlesztő, egy korai business analyst, 1 ausztrál IT vezető, 1 magyar project assistant és 3 német sör (meg 2 ausztrál – mert nekem az oszi sör bejött nagyon – Hahn Light forever!
Na, jó, csak a Guinness után...).
Miután jól kibeszéltünk mindenkit (mert jó magyar szokás szerint az oszik is szeretnek rosszat mondani mindenkiről a háta mögött) kb. 1 óra múlva elindultunk hazafelé.

Milyen jó, hogy pénteken is későig kell dolgozni, így legalább kiderült, hogy itt a Westfield áruház elött minden péntek este nemzetiségi kajákat lehet vásárolni, és élő zene mellett elfogyasztani!
Jó hogy itt lakom már lassan 5 hónapja...

Mindegy, a könyvtárból elöbb kivettem még két könyvet, majd vettem valami török, husos micsodát. Kellemes country zene mellett, egy kínai és egy olasz család között ücsörögve sikerült is megennem jól.
Azért jó ez a multikulti dolog...

"Hölgyeim! Ha már megkedvelték a koffeinmentes kávét, a cukormentes kólát, a nikotinmentes cigarettát, miért nem kedvelik az impotens férfiakat?"

Pénteken délelött voltam interjún a CBD-ben egy szoftverfejlesztő cégnél, adminisztratív munkára ($22/óra), ami reggel 8.30-tól délután 5.30-ig tartana.
3 hétről lenne szó, amig vissza nem jön szabadságról az egyik itteni kedves ismerősöm, aki beprotezsált a céghez.
A főnökkel sikerült beszélnek a cég kávézójában, és egy jól sikerült, váratlan mozdulattal az önéletrajzomat is a kezébe nyomtam, hátha alapon…
Az interjú után kaptam a telefonhívást, hogy akkor hétfőn kezdhetek!

Ennek azért is nagyon örülök, mert bár csak 3 hétről van szó, de legalább látok végre egy ilyen céget belülről is, tudok végre oszikkal csevegni, és legalább beírhatom a Resume-ba, hogy csináltam 1st Level Support-ot is, mivel ügyfelekkel is kell majd társalogni!
A cég amúgy a Castlereagh Street-en van, ami milyen furcsa, az első utca a CBD-ben, amit megismertem, mivel ide kellett vinni a papirjaimat fordíttatni.
Ez jó jel!
…kell hogy legyen…

Ennek örömére még aznap este elmentem 3 itteni magyar párossal az Operaházba megnézni a The Complete Works of Shakespeare (abridged) című darabot.
Ez Mo.-n is futott, SÖR (Shakespeare Összes Rövidítve) címmel.
A darab nagggyon jóóóó!
Három színész játsza el a 37 művet 97 perc alatt.
Az egész előadás a poénokra épül, pl. a Hamlet-et eljátszák oda-vissza, Othello-t rap énekesként adják elő, az egész közönséget bevonták az előadásba, stb.
Nagyon jól szórakoztam rajta, és állítólag a magyar előadás még ennél is jobb azok szerint, akik még látták pár éve.

Ami mindanyiunknak viszont egy kicsit zavaró volt, az a kissé túlzásba vitt szexuális-homoxeszuális jelenetek sokasága.
Ez viszont többek szerint oszi sajátosság.
Hát ugye, ugyis most zajlik a Mardi Gras, ami éppen az indulásának 20. évfordulóját ünnepli...

Amúgy az Operaház belülről nagyon ... randa!
A csupasz beton falakon semmi burkolás, csak fehérrel lefestve, ronda piszkossárga színűek a betonfalak ahol nem mázolták le őket, a plafonon valami igénytelen álmennyezet.
Az egészről süt a ’70-es évek magyarországi kúltúrház feelingje...
Állítólag a hangversenyterem sokkal szebb, dehát ugye tisztelet a kivételnek.

Hétfőn jártam egy másik interjún is az itteni Novotel-ben, ahová külső takarítói pozícióra jelentkeztem.
Mert itt a takarítóknak is interjúzniuk kell ám – csak én majd’ egy órán át beszéltem a cseh származású Executive Housekeeper-el!
A munkában az lenne a jó, hogy reggel 5-kor kellene kezdeni, és délelött 11-ig tartana, tehát mellette tudnék még mást is csinálni.
És mivel heti 6 nap kellene menni, ezért még ebből a fizetésből ($17/óra) el is tudnánk lenni egy darabig.
Legalábbis éhen nem halnánk...
De ahhoz, hogy a munkát megkapjam elöbb – ha kiválasztanak több másik emberrel együtt – akkor még el kell mennem orvosi vizsgálatra, és majd csak azokból, akik ezen is átmentek fogják kiválasztani azt az egy szerencsést, aki takaríthatja a Novotel nyilvános területeit!
Érted?
Ez takarítói pozicióra felvételiztetés, nem menedzserire...

Az idő előrehaladtával egyre jobban körvonalazódik bennem az a vélemény, hogy az itteni nagy vízum osztogatás igazándiból csak egy nagy átverés.
Régebben itt élőkkel beszélgetve is arra jutottunk, hogy mivel AU-nak elég nagy a vonzereje a jó marketingjének köszönhetően, ezért tényleg sokan szeretnének ide bejutni.
Viszont éppen ezért megengedheti magának az Ausztrál kormány, hogy válogasson azok között, akik itt szeretnének élni.
És a répapucolói munkakört is inkább betölteti magasan képzett bevándorlóval, aki nem csinálja a bajt, nagyobb eséllyel talál munkát és nem fog az állam nyakán élősködni, nem kell az oktatására pézt fordítani, stb.
Szóval rossz duma az, hogy ide IT-sek, közgazdászok, mérnökök stb. kellenek, mert ez nem igaz!
Ide segédmunkások, répapucolók, napszámosok, stb. kellenek, de azok legyenek ám magasan képzettek!

Amúgy saját tapasztalat, hogy azok közül akiket idáig itt megismertem mint első generációs bevándorlók – és nem csak a magyarok – azoknak a nagy-nagy többsége úgy állt talpra és él meg tisztességes színvonalon, hogy maguktól elkezdtek valami vállalkozást.
Így padlót csiszol a mérnök, takarít a közgazdász, gipszkartont rak a jogász, stb.
Még szerencse, hogy Mo.-n ipari alpinistaként dolgoztam a suli mellett, és így nekem is legalább egy használható, elismert szakma van a kezemben!

Szóval most nézegetem, hogy mit is lehetne kezdeni itt magammal, és lehet, hogy elmegyek egyéni vállalkozónak.
Csak még nem tudom, hogy mi is lenne a vállalkozás lényege...
Talán takarítás?
Vagy répapucolás?

"Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már messze!"

Kedves Naplóm!

Sajnos az elmúlt időben nem sok figyelmet tudtam rád fordítani, mivel el voltam havazva munkailagból kifolyólag.
Múlthéten felhívott egy itteni magyar ismerősöm, hogy volna-e kedvem segíteni neki egy kis munkában?
Így esett, hogy végig dolgoztam reggel 7-től este 8-ig Kirribilli-ben egy katolikus magán leányiskolában a hetemet.
Egy nagy lépcsőházat, és a kupoláját kellett kifestenenem jól.

Elég delikát munka volt amúgy a sok falvágás, bontás, sósavazás után.
Szóval nagy öröm költözött vala a szívembe amint két szál pallóra erősített létra tetején egyensúlyozva festettem a kb. 25 méter magasan lévő kupola tetejét.
Itt jöttek elő régi szép emlékeim, amikor a suli mellett mint ipari alpinista tevékenykedtem, és a kezedeteknél úgy kapaszkodtam a kötélbe, hogy a kezem teljesen belegémberedett, és egy munkanap alatt, kb. 1 nm-t sikerült lefesteni...
A feeling most is valami hasonló volt. :)
De hát az ember legalább látott egy igen jómódú magániskolát is itt, és a kupola tetejére is ki lehettett menni, ahonnan csináltam pár jó képet is Neutral Bay-ről.

Kirribilli az egyik legmódosabb kerületek közé tartozik amúgy, éppen szemben az Operaházzal, az északi oldalon.
Az Admiralitás Háza és a Kirribilli House is itt van, amit most készülnek a Munkáspártiak eladni 50 millió dollárért, amivel előlépne Ausztrália legdrágábban értékesített ingatlanjává.
Ehhez azonban meg kellene elöbb nyerniük a következő választásokat, ami éppen az idén esedékes.
Az eddigi csúcsot amúgy 28 millióval tartja egy másik ház.
Ja, Ian Thorpe az egyik ausztrálikum is most vett egy szerény, vízparti házat potom 2,9 millióért.
Hja, jól megy itt a sportolóknak, nem úgy, mint Üzbegisztánban!

A leány iskolába (Loreto Kirribilli) 5-6 éves kortól 18 éves korig járnak a lányok.
A suli amúgy olyan, mint a mesében.
Igen szép épületek a domboldalban, az épületek tetején teniszpályákkal, minden teremben számítógépek, a falakon a szentek képeivel, és gyönyörű, rendezett kerttel.
A tandíj nem kevés ($5300-7500 között egy évre, meg még $3000 beíratkozási díj...), amit az is mutat, hogy reggel milyen kocsikkal hozták a gyerekeket az iskolába...
Csupa Trabant, meg Wartburg vala az, bizony mondom néktek!

Pénteken ráadásul reggel nagyban ücsörgök az épület elötti padon, és várom a kollégámat, amikor egy ismerősbe botlottam.
Azt látom, hogy 3 ember kocog felém az utca másik oldalán.
Ahogy közelembe érnek láttom csak, hogy nem más, mint John Howard, ausztrália miniszterelnöke és 2 testőre élvezi éppen a reggeli sportolás örömeit.
Még a fotóapparát is nálam volt, de sajnos a kocsiban, úgyhogy nem tudtam közös fotózással megörvendeztetni a Miniszterelnök Urat! :(
Na, mindegy...
Majd ha nagyon olyanom lesz, akkor már tudom, hogy hol szokott reggel 7 óra felé előfordulni, és majd jól letámadom ott az apparáttal!
Remélem azért a testőrök nem fognak lelőni, még mielött kifejthetném, hogy nem is arab terrorista vagyok ám!!!

Ja, csak hogy jó is legyen a hétben, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy defektet kaptam!
Egy jó kis csavar állt ki -- illetve be -- a bal hátsó kerékbe Abba.
Hát elvittem az itteni nagy kerék guruhoz, aki csúnya, öreg és Bob Jane's T-Marts-nak hívják (ez valami skót lehet, ott adnak ilyen hülye neveket az embereknek), de nem is Ő dolgozik a boltban, hanem valami Johnny nevezetű fiatal srác!
Ő meg az állította, hogy ne javítsuk a jó ausztrál gumit, hanem cseréljük, mert akkor még tovább élhetek esetleg!
Ez úgy döntöttem megér nekem 85 dollár invesztíciót, és így egy új kerékkel gazdagabban gurultam hazafelé 18 esztendős jaguárommal.
De legalább az új kerék felnyomja az autó értékét jól legalább a duplájára, ha majd könnyes búcsú közepette el kell egyszer válnunk!

Ma kifizettük a rent-et is, ami $1000 dollár egy hónapra, illetve a villanyszámlát, ami meg $200 3 hónapra.
Volt még egy kis telefonszámla is, ami $50.
Ebben benne van a dial-up-os internetkapcsolat, illetve 100 ingyen kapcsolás is.

Kicsi asszonykám meg ma volt vérvételen, és azt mondta az orvos, hogy nagyon szépek az eredményei.
2 hét múlva kell megint visszamennie további vizsgálatra.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs Páfrány Pockó, a Megyéből!