Felhívott a múlt héten egy ügynök, hogy a pályázatom alapján megfelelő lennék Systems Support Engineer munkára, de elötte szeretne még néhány dolgot leegyeztetni.
Pl. nem értette, hogy az utolsó munkahelyemen a beosztásom igazából mit is takar, illetve minek is lehetne itt azt besorolni.
Némi tusakodás után eldöntöttük, hogy 3rd Level Supportnak lesz leginkább jó a dolog. Legalább itt is megértik így.
Beszélgettünk még pár percet a telefonon, hogy mennyi volt utoljára a fizetésem, meg hogy mennyit szeretnék kapni.
Valahogy homályosan még emlékeztem erre a pozícióra a hírdetésből, és ott mintha 80-90 ezer dolláros fizetés körül lett volna feltüntetve.
Erre bemondtam neki 65-70 ezret.
Arra gondoltam, hogy ezzel hátha szerzek nála jó pontot, és így esetleg könnyebben megy az első munkahely megcsípése.
Úgy tűnt jó hatást gyakorolhattam az agent-re, mert azt mondta, hogy szeretne személyesen is találkozni velem, hogy átbeszéljük a részleteket.
"JEeeeeeeeeeeeeeeeeee! Végre ez meglessz! Nem eresztelek!" -- gondoltam magamban :)
Az agentel megbeszéltük, hogy másnap 11-kor találkozunk az irodájában, de elötte még elküldi emailben a címet, hogy pontosan hova is kell mennem.
Azóta is várom az emailt...

Amúgy dolgozom folyamatosan az építkezéseken.
Hétvégén a falat kellett vágnom Turramurra-ban, hogy a villanyvezetékeknek helyet csináljak.
Egy ír villanyszerelővel és egy másik ír ács sráccal dolgozom együtt. Az utóbbi a tetőt és a nyílászárókat szereli, neki is segíteni kell a munkákban.

Kicsi feleségem decemberben kezdi az új kezelést, ami azt jelenti, hogy kezdheti magának beadni a hormoninjekciókat, és lesz olyan napja, amikor 3-at is be kell majd szúrnia...
Közben "vágja a centit", és minden nap elmondja, hogy éppen mennyi van hátra a száz egynéhány napból, ami még a viszontlátásig eltelik.

Szombaton voltam az RTA-nál a Driver Knowledge Test-et megcsinálni.
A pultnál -- egy fenn van tartva a vizsgázók számára -- egy kedves, idős úr fogadott, aki elkérte az útlevelemet, a banki számlakivonatot (ami a lakcímemet igazolja), a Licence Application nevű jelentkezési lapot, a magyar jogsimat és a hivatalos fordítását amiken egy darabig elszöszmötölt.
Közben megkérdeztem tőle, hogy ha jól tudom akkor látásvizsgálatot is kell majd valamikor csináltatnom.
Erre egyből kinyitott a lábánál egy kis szekrényt, amiben pont olyan, hátulról megvilágított tábla van, mint a szemészeknél.
Megkért, hogy olvassam végig az egyre csökkenő méretű betűket, amit sikerült is, így nem kerül bele a jogsimba, hogy csak szemüveggel vezethetek.
Azt nem tudom, hogy aki kontaktlencsével csinálja végig ugyanezt, azt vajon hogyan szűrik ki?

Még elmondta, hogy miért lenne jó, ha sikerülne a Driving Test-em is.
Mert ha esetleg nem, akkor elvennék a jelenlegi full jogsimat, és csak egy tanuló jogosítványt kapnék, amivel csak úgy vezethetek, ha mindig ül mellettem valaki, akinek full, asztrál jogsija van, 80-nál többel nem mehetek, nem vontathatok utánfutót, stb.
De az még odébb van.

Mikor mindent megnézett, akkor odaküldött egy érintőképernyős monitor elé, ahol elkezdhettem a vizsgát.
Mellettem még egy lány, és egy srác vizsgázott, akik mellett egy kissé túlkorosnak tünhettem mivel mindketten voltak vagy 17 évesek. :)

A tesztet gyorsan végignyomkorásztam, újdonságot nem nagyon tartalmazott, mivel az internetről letölthető a teljes, New South Wales államban érvényben lévő közlekedési szabályokat felölelő 300 kérdés, amiböl a gép 45-öt választ ki valamilyen logika alapján.

A teszt trükkös, akár 4 hibás válasszal is át lehet menni, de akár egy hibás válasszal is meg lehet bukni.
A dolog lényege, hogy a kérdések olyan kategóriákba vannak osztva, mint pl. Intersections, Fatigue and Defensive Driving, Traffic Lights, stb.
Van olyan kategória, amiből csak egy kérdést tesz fel, és ha azt elhibázza az ember, akkor már kérhet is új időpontot 32 dollárért...
Szóval 100%-ot nem lehet hibázni egy kategóriában.

Nekem 43 jó válasz jött össze a 45-ből és szerencsére a rossz válaszokat sem az egykérdéses kategóriában adtam. :)

A teszt végén az idős úr még ellátott néhány gyakorlati tanáccsal a Driving Test-re.
Pl. hogy hozzak magammal egy full jogsival rendelkező ismerősömet is, mert ha esetleg megbuknék és haza akarnám vinni az autót, akkor már kell hogy mellettem üljön valaki.
A másik, hogy a STOP tábla szabályait jól tartsam észben, az RTA-hoz vezető úton figyeljem meg még a vizsga elött, hogy melyik közlekedési lámpa hibás esetleg, stb.
December 9.-ére sikerült is időpontot kapnom.

Szóval ennyi megnyugtató jótanács után egy kicsit félve nézek a Driving Test elé... :)

Holnap 11-re megyek az RTA helyi irodájába a Driver Knowledge Test-el megbírkózni.
A neten végigcsináltam pár online tesztet, és az utolsók már hiba nélkül sikerültek is.
Remélhetőleg holnap is hasonló eredmény fog születni.

Ma viszont felhívott még egy fejvadász, és mindenféle részletekről érdeklődött.
Mintha arra lett volna kíváncsi, hogy vajon el tudom-e kívülről mondani a CV-ben leírtakat.
Ja, meg a szokásos kérdés "és mennyi ideje dolgozik Ausztráliában?". :(
De legalább javul a visszahívások részaránya...

Holnap délután megint mehetek Cessnock-ba dolgozni a hétvégére.

Pénteken délután 2-kor jött a főnököm Turramurra-ba, hogy mennem kellene -- és lehetőleg azonnal -- dolgozni Cessnock-ba az építészünk házán.
A város 160 km-re van északra a Hunter Valley (Ausztrália egyik legismertebb bortermelő vidéke) szélén.
Szóval autóba ültünk és elindultunk először Gosford-ba, majd másnap reggel tovább Cessnock-ba.
Szombaton és vasárnap a házat kellett belül festeni.

A hétvégi munka előnye -- a pénz mellett persze --, hogy legalább meggyőzödhettem arról, hogy az autómmal ekkora távolságot is meg lehet tenni.
Magamtól biztos nem mertem volna vele csak úgy elindulni egy ekkora útra.

A másik előny, hogy most láttam az első olyan tengerpartot, amilyet még otthon elképzeltem magamban.
Sajnos Bondi és Manly is csalódás volt, mert két kis beach, semmi extra.
Viszont Gosford-ban vagy 8-10 km hosszan húzódik egy gyönyörű homokos tengerpart, ahol még szombaton délután is csak kevesen voltak!
A levegő tényleg érezhetően sós volt, a homok meleg, a hullámok gyönyörűek és itt létem több mint egy hónapja alatt most mentem be először a tengerbe fürödni is.
Pedig mindig erről álmodoztam otthon :)

Hunter Valley -- legalábbis amennyit sikerült látni belőle -- engem Ausztriára emlékeztetett.
A magas dombok (vagy alacsony hegyek?), a szép, hangulatos kis farmok, a legelő tehenek és lovak, a futó virágokkal díszített házak mind olyan dolgok, amikkel ausztriai utazásom során találkoztam.

Megvolt az első visszahívásom is a múlt héten.
Egy menedzseri pozicióval kapcsolatban hívott fel egy fejvadász és kérdezősködött mindenfélével kapcsolatban.
Leginkább őt is az érdekelte, hogy mennyi időt dolgoztam itt, Ausztráliában...
2 hónap alatt 1 visszahívás, az 12 hónap alatt 6.
Így elég nehezen fog menni az IT-s munka megtalálása. :(((

Délelött voltam az Üdvhadsereg helyi csapattesténél, mivel valamilyen rövid munkásnadrágra volt szükségem.
Nincs messze tőlünk az itteni irodájuk, és időnként látom, amint a népek autókkal érkeznek és mindenféle használt ruhákat, bútorokat, könyveket, stb. raknak le az iroda elé, hogy aztán az Üdvhadsereg eladja azokat olcsó pénzért, és a befolyt összegből az árvízkárosultakat segítse.

Szóval a mostani meleg időben az egyik rövid sportnadrágomat fogtam be, amit azért nem szeretnék tönkrevágni.
Be is mentem az irodába -- amely egy nagy raktár is egyben -- és a férfi szekcióban találtam is egy rám illő rövidnadrágot 3(!) dollárért.
A gond ezzel csak az volt, hogy a nadrág teljesen újnak néz ki, egészen jó színe és szabása van, valamint pont jó rám.
A többi nadrágot meg nem tudtam felhúzni a karcsú derekamra...

Szóval marad a sportnadrág dolgozni, és van egy jó, új rövidgatyám is.

Egy sporttáskát is szerettem volna venni.
Voltak is 2 dollárért, de most csak kis csinos, női kiadásban.
Majd a jövőhéten újra megpróbálom.

Beíratkoztam a Hornsby könyvtárba is, ami ingyenes.
Ezért 10 könyvet vehetek ki 48 napra és kétszer hosszabbíthatok.
Van kölcsönözhető audió, videókazetta és DVD is elég nagy választékban.
Ami tetszett, hogy beiratkozásnál a hölgy megkérdezte, hogy milyen nyelven olvasok még -- hiába, a "mate" még nem megy akcentus nélkül... --, és amikor a magyart jelöltem meg, akkor odavezetett egy polchoz, ahol a héber és a koreai között magyar könyvek is sorakoztak!
No, nem sok, kb. 25-30 darab, de akkor is megható volt látni őket itt a "világ végén", egy külvárosi könyvtárban.
Találtam még Kodály audió kazettát, és "Hogyan főzzünk magyar ételeket?" videót is -- persze angolul --, az SBS kiadásában.

A könyvtár azért is hasznos, mert a napi folyóiratok elolvashatók benne, és pl. így nem kell az SMH szombati számáért 2.20-at kiadnom, ami amúgy is pénzkidobás, hacsak az ember nem könyvelői, vagy szakács munkát keres... :((

Tetszett az is, hogy igen nagy nyüzsgés volt a könyvtárban így szombat délelött.
Sok fiatal, de idősebb is ott ücsörgött, és olvasta az olvasnivalóját.

Az ausztrál fogyasztóvédelmi hivatal is telerakta a könyvtárat az ingyenes kiadványaival, amelyek sok hasznos tanáccsal látják el az embert hogy pl. lakásbérlés, házvásárlás, orvosi ellátás, stb. esetén mire érdemes odafigyelni, mire vigyázni. El is hoztam egy csomó kiadványt, arra az esetre, ha esetleg nem tudnék a sok szabadidőmmel mit kezdeni...