A lakóhelyemhez közel van a Ku-Ring-Gai Chase Nemzeti Park, és sikerült ma eljutni oda.
A park több kis öbölből, és az öblökből kinyúló kis hegycsúcsokból áll.
Az idő nagyon szép, verőfényes volt, bár az árnyékos helyeken azért még jól jött a pulóver.
A park központjában van egy nagy parkoló, ahová nagy terepjárókkal jönnek sokan, és az utánfutón szállított hajóikat ott tudják vízre bocsátani.
Ez úgy tűnik itt sokak számára megengedhető hobbi, mert nem egy autó oldalán ott állt a tulajdonos vállalkozásának hírdetése.
Villanyszerelő, vízvezetékszerelő, ács, stb...
Sok család jött ki csak azért, hogy sétálgassanak a szép környezetben, vagy hogy ücsörögjenek a fűben és egyszerűen csak jól érezzék magukat családi körben.
Láttam egy kissebb csapatot, akik barbiztak éppen kis csúcsos sipkával a fejükön.
Biztos szülinapját ülték valakinek.

A parkban mindenféle madárral sikerült találkoznom.
A kakaduk csoportba verődve csipegettek valamit a földről.
Amikor maggal lettek kínálva kézből, először bizalmatlanul totyogtak jobbra-balra 1/2 méter távolságban, majd amikor már elég bátorságot gyüjtöttek össze, akkor odaoldalogtak és óvatosan kicsipegették a dolgokat.
A náluk kisebb, de gyönyörű, színes papagájok meg rájöttek arra, hogy hogyan kell használni a turisták számára felállított vízcsapokat, és azóta önkiszolgáló itatóként használják.

Tegnap sikerült venni egy használt, felültöltős, automata mosógépet a Parramatta Road-hoz közel, amit hétfőn fognak házhoz szállítani, és beszerelni.
A gépet a Trading Post-ból sikerült kinéznem, amely itt a legnagyobb hírdetési újság, olyasmi mint otthon az Expressz.
6 hónap garanciát adnak rá, és így került 310 dollárba, plusz 30 dollár a kiszállítás és a helyi installáció.
Sajnos a 30 dollárt ki kellett fizetnem, mert azt mondta az eladó, hogy ha én viszem el (persze, ha tudnám...), akkor meghibásodás esetén nekem is kellene visszahoznom javításra.
Így viszont kijönnek megnézni, hogy mi a baja, szóval higyjem el, ez csak nekem jó.
Így ebben maradtunk...

A felültöltős mosógép egyébként itt elég furcsán néz ki, pont olyan mint otthon a hadtápnál a krumplipucoló.
Tehát van egy nagy dob (ebbe kell rakni a ruhát, vagy a krumplit), amiből középen kiáll egy műanyag valami.
Azért remélem hogy nem krumplipucolót vettem!
Na, mindegy az első mosásnál/pucolásnál úgyis kiderül...

Ma Auburn-ben jártam, amely Sydney nyugati részén található.
A városrészt leginkább arabok lakják, nagyon sok arab hentesüzlet, pékség, kis bazár és egy szép nagy mecset (Auburn Gallipoli Mosque Centre) van benne.
A vonat-metró-hévvel mentem el, aminek a használatát már kezdem kiismerni.
Végül is, ha az ember tisztába jön egy-két szabállyal, akkor nem lehet rossz vonalra szállni.
Pl. a lényeg, hogy meg kell nézni a peronokra beeresztő kapuk mögött található menetrendet, amely megmutatja, hogy mikor milyen irányba, melyik peronról indul a vonat.
Minden peron fölött nagy monitorokon lehet követni, hogy hova megy a következő vonat, mennyi idő múlva fog beérkezni, milyen állomásokat fog érinteni, a rá következő két vonatnak mi a végállomása, és hány perc múlva fognak beérni.

A szép az egészben, hogy az egész utazás megtervezhető előre, mert a vonatok valóban percre pontosan érkeznek, és az állomásokon kapható ingyenes menetrendből minden indulási időpont kiolvasható.
Na, most megszámoltam, valóban 8 vonal van. Azonban hatalmas területet fognak át, és jócskán túlmennek Sydney területén túlra, az elővárosokig mint pl. Wollogong délen, vagy Newcastle északon.

A jegyrendszer zónákra osztott.
Tehát különbözö színű heti jegyeket lehet megvásárolni attól függően, hogy ki melyik zónát fogja rendszeresen használni.
Hornsby már kijebb van, ezért ide a bíbor színű jegyet kellett megvennem, amely egy hétre 51 dollár, meg egy kicsi, ha valaki beljebb lakik, akkor annak elég lehet pl. csak a zöldet megvenni, amely 40 dollár körűl van.

A vonat kétszintes és légkondicionált.
Ezt igen jóleső érzéssel vettem tudomásul, amikor a 30 fokos tavaszi melegben először szálltam fel rá.
Az ablakokon fólia van, hogy az utasokat megvédjék a tűző napsütéstől.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy a vagonok minősége elég széles skálán mozog.
Utaztam már csupa üveg, modern vonattal, de olyannal is, amelyik úgy nézett ki, mintha egy nagy, randa, bádog marhavagon lett volna átalakítva személyszállításra.
Vagy lehet, hogy tényleg egy nagy, randa, bádog marhavagonba szálltam tévedésből? :)

A másik szép dolog, hogy itt mintha vigyáznának a dolgozó nép tulajdonára.
Tehat nincsenek összefirkálva, karcolva, vagdosva a szerelvények.
Bár ma láttam azért egy összekarcolt ablakot, dehát a kivétel erősíti a szabályt!

A várost még alig láttam, szinte csak a környéket ismerem, illetve egy délután jártam a belvárosban és Manly-ban.
Ennek ellenére feltünt, hogy milyen kevés feketét látni az utcán.
Sárga és barna emberrel szinte minden lépésnél összefutni, de feketék mintha nem lennének Sydney általam ismert részein.

A másik érdekesség, hogy milyen divatja van a vegyes párosnak.
Vagyik sok "kaukázusi" férfi "mongoloid" nővel van együtt, viszont a fordítottját még nem nagyon láttam.

Auburn-ben az arab nők a megszokott viseleteket hordják.
Van akin teljes csador az öltözék, még a szája elött is kendővel, de van ennek enyhébb formája is, amikor hosszú, bokáig érő kabátot veszenek fel és a fejüket kendővel tekerik be.
Nagyon sok szíkh-et látni, akik a szép pödrött bajuszukról és hagyományos módon feltekert turbánjukról ismerszenek meg.
A szintén hagyományos szíkh tőrt, a kirpan-t nem láttam az övükbe tűzve, gondolom a konfliktusok elkerülése végett a helyi rendfentartókkal.

Tegnap egy nagyon jó műsor ment a TV 9-es csatornáján.
The Footy Show!
Négy elegánsan felöltözött műsorvezető poénkodta végig az estét.
Volt a legtehetségtelenebb előadó keresése, az új-zélandi Warriors rögbi csapat szurkolóinak hagyományos, maori, nyelvnyújtogató előadása, rögbi célbarúgás 10 000 dollárért, hogyan törjük össze magunkat korcsolyával vetélkedő, stb.
És az egészen végig záporoztak a poénok.
Egy-két magyar, unottképű műsorvezető kijöhetne ide továbbképzésre, hogy megtanulja mivel lehet feldobni, a nézettségét emelni a sport közvetítéseknek...
A műsor apropója, hogy most vasárnap lesz a nagy rögbi döntő, ahol az új-zélandi Warriors és a Panthers küzd majd egymás ellen.
A stadion melletti helyszíni közvetítéseknél meg mintha az láttam volna, hogy egymás mellett állnak, és együtt örülnek a különböző csapatok szurkolói!
Áááá, de biztos csak az álmosság miatt tűnt úgy...

Amúgy a TV műsorokról még annyit, hogy pl. ezen a csatornán hétfőn kezdődik a Survivors helyi verziójának adása... :(((

Reggel a bevásárlóközpontban lévő Medicare irodában azt mondták, hogy "take it easy", mivel még nem jöttek meg a DIMIA-tól a kártyám kiállításához szükséges regisztrációs adatok.
Igaz a Settlement-es tájékoztatóban valóban az szerepel, hogy ne a második napon, hanem majd csak az érkezés után 10 munknappal menjek el az irodába és kérjem a kártyámat.
De próba szerencse, meg legalább láttam hogy hova kell menni, és kaptam egy form-ot is, amit amúgy is ki kell majd tölteni -- és ami persze a netről is letölthető... :)

Egy füst alatt viszon nyitottam is egy megtakarítási bankszámlát a St. George banknál, ahol befizettem a nálam lévő pénz nagy részét.
Három bankfiók van nem messze tőlünk, a St. George, a Commonwealth és a BVT (vagy valami hasonló nevű), azonban a legelső tünt a legjobbnak (legolcsóbbnak), mert kezelési költséget nem számol fel talán -- ha jól emlékszem -- havi 20 tranzakcióra, nincs minimum összeg a kötéshez, jó az internetes és a telefonos számlakezelése, stb.
Szóval jó érzés, hogy már nem a párnacihában van a mani, hanem a bankban fialja a nagy pénzeket! :)
A számlához tartozik egy VISA kártya is, amit 1-2 héten belülre ígérte az ügyintéző hölgy.
Kicsi feleségemnek meg már van hová utalnia a pénzt az otthoni OTP számláról.

Délután sikerült kijutni Manly-ba, ami egy igen jó hely!
A homokos tengerparton ismét elkapott az infantilis vigyorgás, ahogy lerúgtam a cipőt a lábamról, és belegázoltam az óceánba (tudom, tudom...Tasmán tenger. Nekem akkor is óceán!)
Csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem a Balaton partján állok félkómában, ezért lehajoltam, hogy megkóstoljam a víz ízét.
Megnyugodva egyenesedtem fel, amikor megéreztem a sós vizet a számban.
Talán mégsem a másnapos delírium játszik velem, hanem tényleg itt vagyok végre!!!
El kellene hinni már lassan...

A parton vettem fish&chips-et.
Hihetetlen jó volt!
Valami fehér husú, szállka nélküli hal volt frissen kisütve és citromkarika, meg sültkrumpli volt a köret ($7.30) hozzá.

Vissza a Manly Wharf-nál vettem egy heti jegyet, ami jó minden fontosabb tömegközlekedési eszközre (komp, busz, metró-vasút) és $40-ba kerül egy hétre (Green Weekly Pass a neve)

A kompozás szuper volt!
A hajó orrában -- mindkét oldala hajóorr egyébként, hogy ne kelljen forogni vele a kikötőben kiállás-beállás idején. Ettől elég furcsán néznek ki. -- volt üres pad, ahová gyorsan le is ültem.
Kellemes szél fújt és gyönyörűen sütött a nap ahogy mentünk a City felé az óceánon!
Természetesen a kötelező fényképek elkészültek az Opera Házról, a felhőkarcolókról és a hídról is.
Mivel még csak délután 4 óra felé járt amikor kikötöttünk, ezért arra gondoltam, hogy megnézem a Sydney Tower-t közelről. Talán még fel is megyek a tetejére körbenézni.
Viszont a torony közelében derült ki, hogy ott van tőle kb. 50 méterre az a fordító iroda is, amelyhez be kell adnom a magyar jogsimat lefordítattni, ami az ausztrál jogsihoz kell, és az RTA csak tőlük hajlandó elfogani a fordítást...
A címük: Community Relations Commission for a Multicultural NSW, Level 8th 175 Castlereagh Street, Sydney.
Telefon: 1300 651 500
Akkor már egy füst alatt azt is elintéztem.

Nem semmi rablás folyik azért fordítás címén.
Mivel a legolcsóbb tarifát választottam, ezért 2-3 hét alatt fog elkészülni és $51.15 a munkadíj. Kérdezte a hölgy, hogy kiküldjék, vagy személyesen veszem át?
Mivel szerinte a posta 2-3 nap alatt vinné ki a levelet, ezért inkább azt mondtam neki, hogy majd eljövök érte.
Egyébként október 15.-ére lesz kész.
Addigra talán egy RTA vizsgára is fel tudok iratkozni.

Hazafelé felszálltam a Circular Quay-nél az emeletes metró-vasútra és elindultam vele az egyik irányba.
Végül is mindegy volt, hogy merre, mert mindkét irányban érinti Sydney Central-t, ami egy jó forgalmas csomópont és ott fut össze minden, mint nálunk a Deák téren.
Csak itt vagy 8 vonal van.
Ott átszálltam ügyesen a Nort Shore Line-ra, és izgultam hogy jó irányba megy-e, nem éppen ellenkezőleg?
De végül is sikerült rendben hazaérni, igaz az úton megint hirtelen elaludtam, és vagy 10 percig nem tudtam magamról.
Szerencsére Hornsby amúgy is messze volt még, legalább álmodhattam egy kicsit a feleségemről, hogy itt van velem...

Hát, itt vagyok végre!!!

Tegnap délután 1/2 3-kor szállt le a gép a Kingsfort Smith-en, és az ismerőseim tényleg kint vártak a reptéren.
Nagyon rendesek voltak, egyből az egyik beach-re vittek el, hogy olyat is lássak, ha már itt vagyok.
Hááát, jó látvány volt... :)
Főleg miután láttam, hogy a búvárok beöltöznek éppen, és készülődnek a merüléshez.

Hazafelé nem a rövidebb, hanem a hosszabb, de látványosabb úton jöttünk.
Ez érintette a belvárost, a "vállfa" hidat, az operaházat, meg valamelyik gazdag villanegyedet is.

Lehet hogy a fáradságtól, de nálam elmaradt a nagy katarzis.
A reptéren nem borultam térdre, hogy megcsókoljan a földet, belváros olyan beláros jellegű, az operaháznak csak a tetejét láttam a hí­don átmenve ( és az is inkább piszkos sárga szinű volt, nem az a vakító fehér, mint a képeken), és a Sydney Tower sem tűnt olyan magasnak.
Na, de ennyit a negatívumokról.

Ma a közeli bevásáróközpontban önállósí­tottam magam.
Vettem egy Vodafone feltöltős mobil kártyát ($29), és egy hálózati dugó átalakí­tót ($12.97), hogy tudjam tölteni a telefonomat meg a notebook-ot.
Be is vásároltam az itteni olcsó boltban, amit Aldi-nak hivnak. Attól olcsó, hogy nincs olyan nagy választék, mint egyes nagy Store-okban, illetve ami van, az is raklapra van kitéve és onnan kell levenni nem polcról.

Ez van a számlán:

2x Aldi bag 0.30
Water Nat Spring 4L 1.79
Sponge Scourers 3pk 0.89
Facl Tiss Whte 224 pk 1.19
Tlt Tis 2ply Wht 6pk 2.99
Kitch Tidy Bags 30pk 2.49
Liquid Soap 750 ml 2.99
Sham Everyday 1L 2.99
Gargbage Bags 20pk 1.99
Cloth Wipes 10 pk 0.89
Liquid Soap 250 ml 1.49
Bathrm Cleaner 750 ml 1.99
Shower Gel Mens 2.99

Ami nem volt olcsóéknál, azt sajnos a Woolworth-ben kellett megvennem:

Hangers 13 pk 3.98
Home Glove LGE 0.46
Alarm Clock 8.23
Table Fork 4pk 3.75
Dessrt Spoon 4pk 3.70
Table Knife 2pk 2.97
Knife set 3pc 7.48

Szóval a mai napra ennyi esett a pénzköltésből.
Sikerült hozzájutni a külföldi telefonálást lehetővé tevő olcsó kártyához is ($10), amivel kb. 15 forint percdíjjal tudtam tegnap este, meg ma reggel beszélni a feleségemmel. Erre persze még rájön a helyi hí­vás kapcsolási dí­jja, amely pár cent körül van.
Itt viszont mindenhol egy csomóféle ilyen kártyát lehet kapni, és megéri összehasonlí­tani őket, mert a percdíj igen változatosan alakulhat.

Felhívtam ma a fordító irodát is (1300 651 500), hogy mi a menete a magyar jogsim lefordíttatásának.
Mint kiderült a nemzetközi jogsival bár vezethetek, de ha szeretném megcsináltatni az ittenit, akkor az RTA-hoz csak úgy mehetek, ha viszem a fordítást, amit csak ettől az irodától fogadnak el.
A fordítás meg $51-ba kerül, és 2-3 hétre vállalják... :(
Persze lehet kérni azt is, hogy 7 munkanapon belül meglegyen, de az $63 lesz.
Mivel azonban a bankszámla nyitásához is kelleni fog az itteni jogsi valószínűleg, ezért azt hiszem az utóbbit fogom választani.
A fordító iroda cí­me:
Level 8th. 175 Castlereigh Street a City-ben.

Próbáltam internet-kapcsolatot intézni otthonra, ami $22 20 órára, és úgy, hogy 4 óránként bontják a vonalat, de a vétellel inkább megvárom a lakótársamat, akinek már van accountja, és hátha meg akarja osztani a költségeket.
Viszont a munkakereséshez már nagyon kellene...
Ezt is egy kínaiak által üzemeltetett Internet Cafe-ból í­rom, ahol egy óra $3, és az ékezetek helyén kí­nai í­rásjelek vannak. :(

Amúgy tényleg tavasz van!
Gyönyörű, több száz rózsaszí­nű virágból álló fák, kis bokrok és virágok pompáznak a kertekben!
Mindenfelé ismeretlen madarak repkednek a fákon, és allítólag tegnap a jó időt is meghoztam, mert ragyogó napsütés van -- igaz, délután beborult az ég, azonban most, este 8-kor is van vagy 30 fok.

Az utazás egész jól telt. A Lauda Air-el jöttem.

Milyen véletlenek vannak... Ferihegyen vasárnap reggel 1/2 8-kor nézegettem éppen az egyik Duty Free Shop-ban a napszemüvegeket, amikor valaki úgy hátbavágott, hogy majdem közéjük estem (ez drága mulatság lett volna...)
Megfordulok, és ki áll mögöttem?
A főnököm a volt cégtől!
Egy nagyon jó fej dán srác, aki éppen máltára ment egy másik kollégámmal konferenciázni...

A bécsbe tartó kis, két légcsavaros "zajos tücskön" ücsörgök éppen, amikor megáll mellette egy rendőr autó, és kiszállt belőle vagy 3 markos legény!
Gondoltam, "Na, annyi... Vissza az egész. Biztos értem jöttek, mert megtudták, hogy "disszidálni" akarok!"
Azért működnek még a régi reflexek...

De csak azt látom, hogy száll fel Kovács László Külügyminiszter 3 másik kollégájával.
Ők is mentek bécsbe valamiért. Lehet, hogy a Mariahilfer Strasse-ra Gorenje-ert?
Már csak azért mert akkora busz jött értük, hogy abba biztos jó sok Gorenje beleférne.

Ezek után kezdtem egy kicsit megijedni, hogy esetleg már csak Osama marad, mint váratlan ismerős, akibe a sydney-i gépen botolhatok... :)

Szerencsére Osama nem jött, viszont az a második gép már igen jó volt.
Egy Boeing 777-200-al sikerult végigjönni.
Az út olyan hosszú (22 óra), hogy az alatt sikerült megnézni a Matrix-Reloaded-et, a 2 Fast, 2 Furious-t, egy Walt Disney rajzfilmet, egy Renee Zellweger filmet meg valami régi, amerika romantikus felejthetőt. Játszottam Pasziánszt, sakkot, meg valami ügyességi játékot is.
Szóval ******** hosszú volt az út! :)
Még annyi jót róluk, hogy a kaja nagyon finom volt. Én csak halas dolgokat ettem, és pl. fűszeres párolt lazac volt az egyik fogás a turista osztályon!
Általában nincs gond az evőkémmel, de leszállásnál már komolyan émelyegtem a sok jó kajától.
Otthagyni persze meg nem lehetett, mert jó is volt, meg hát úgy taní­tottak, hogy ha nem eszem meg az ételt, akkor nincs süti! :)

A bécsi reptér csalódás volt. Öreg, és lepusztult.
Viszont leszálltunk 12 óra után Kuala Lumpur-ban egy óras technikai szünetre. Az viszont modern, és gyönyörű!
Hiába na, tudnak ezek az oroszok!

A Jáva tenger fölött elkapott egy kis trópusi vihar minket, ahol fantasztikusan szép villámokat láttam villogni a hatalmas ví­z fölött.
Érdekes, hogy semmi félelem nem volt bennem a vihar miatt, pedig elég közelinek tűntek azok a villámok.
Valószínűleg a 15 órás semmittevés tompultsága (na meg persze az a régi, amerikai romantikus film!) okolható ezért a félig-letargikus, "mostmár minden mindegy" állapotért...

Ausztrália fentről meglepően sivár.
Hosszú órákon át a sivatag szinte minden megjelenési formáját láthattuk.
Hihetetlen méretű kiszáradt folyómedrek a valószínűtlenűl vörös sivatagon keresztül-kasul. Késöbb kis, sötét pöttyök a folyómedrek helyett, majd zöldes, mohának tünő foltok a homokon.

Az ablakon kipillantva néha utakat lehetett kivenni a sivatagban, látszólag minden értelmes cél nélkül kanyarognak erre-arra, majd eltünnek a messzeségben.
És ami szintén döbbenetes, a verőfényben, a homoktenger közepén, számomra felfoghatatlan okból valakik lakóházakat húztak fel!
Mivel a partvonaltól folyamatosan néztem kifelé az ablakon, ezért furcsa volt látni, hogy egymástól több száz kilométeres távolságra épültek fel ezek a házak. A szomszédolás is legfeljebb repülőgéppel tűnik lehetségesnek, ha egyáltalán hajlandó a motor beindulni abban a forróságban ami ott lent lehetett.

A gép Port Hedland fölött érte el az ausztrál partokat, és furcsa módon ahelyett, hogy toronyiránt repült volna Sydney felé, először még átvágott a déli partra a Great Sandy Desert és a Gibson Desert fölött, ott keletnek fordult, és a parton végig Adelaide-et kikerülve érte el végül a várost.
A déli partok mentén mintha mezőgazdasági termelés folyna, legalábbis 10 000 méterről és 950 km/h sebesség mellett úgy tünt a dolog.
A Blue Mountains felülről is csak inkább a gödöllői dombság méreteit juttatta eszembe, bár egyszer láttam egy akkora szakadékot, hogy az meg a gépről is igen tekintélyesnek tűnt!
Tehát személyesen kell meggyőzödjek róla, hogy az utikönyvek tényleg igazat mondtak ezekről a helyekről, és nem csak turista csalogatásnak raktak belel mindenféle képeket ;)

Szóval lényeg a lényeg, itt vagyok végre az újhazában!!!

Az ausztrál angol nem is tűnik olyan vészesnek, csodálatos tengeri árukat látni a pultokon, az árak sem olyan magasak első pillantásra, és a lányok is ölég csúnyák, és nagyhangúak (ezt hívják emancipáltnak?) í­gy az első napon :)

Megkértem az itteni adószámomat is (TFN), csak hogy ez is haladjon a maga útán.
28 napon belül kiküldik a cí­memre, és a legszebb, hogy kb. 5 percet vett el az életemből az, ami nem nekem, hanem az államnak fontos, mivel a neten keresztűl el lehet intézni az egészet.

Csak munkám legyen már..."

Eljött hát a nagy nap!

Holnap reggel indulok az új világba!!!
8:30-kor megy a gép Bécsbe, és onnan az OS+3001-es járattal 11:00-körűl Sydney-be.
Kinti ismerősömék megígérték, hogy várni fognak a reptéren, és elvisznek a lakásba.
Még a reptéren lefóliáztatom a bőröndömet, hogy ne karcolódjon a szép PVC :)
1500 forintba kerül a művelet, viszont ezzel még egyben 300 000 forintig biztosított is lesz a poggyász.

Ma még újra becsomagultunk a bőröndbe, egy csomó cucc így kimaradt, viszont egy csomó meg bekerült :)
A bőrönd viszont még mindig 23-24 kg :(
A kézipoggyáz meg 9 kg a notebook-al együtt.

Felhívtam a nagykövetséget, hogy mi a helyzet a személyes célokra szánt gyógyszerekkel. Nem fognak-e esetleg drog csempészetért lecsukni pár doboz algopirin, coldrex, meg fájdalomcsillapító birtoklása miatt?
A hölgy szerint ennek kicsi az esélye, azonban jó lenne, ha tudnék kérni igazolást a háziorvostól, hogy ezek valóban az én személyes gyógyszereim.
Igazolást már nem tudtam kérni, szóval csak így papírok nélkül fogom kivinni a pirulákat.

Már csak a notebook-ért izgulok egy kicsit, nehogy még a vámon lecsapjanak rá.

Szóval lényeg a lényeg, kicsi feleségem már vörösre sírta a szemeit, a búcsú vacsora nagyon finom volt, most még lesz egy hosszú éjszakánk, és aztán irány a reptér!

A következő bejegyzést talán már Hornsby-ból írom :)

Megvan a lóvé!
Egész jó kis praktikus pénzük van az ausztráloknak. Műnyagból készült, és ezért pl. nem is sikerült eltépnem -- bár azért próbáltam rendesen hirtelen, lelkes felindulásomban.
Nem gyűrődik, és akár ki is mosható (legalábbis gondolom én :)
A bankos hölgy lenézően mosolygott, amikor gyerekes lelkesedéssel az orra elött próbálkoztam a pénz megsemmisítésével.
De nem jött össze szerencsére a művelet.
Már lassan kivűlről fújom a pénz feliratait is, annyit nézegettük.
Bár a dizájnra azért nem mondanám, hogy az aztán a pénztervezés csimborasszója.

Az Airport minibuszt is megrendeltem.
A telefonszámuk 296-8555, és 2100 forintért visznek be a reptérre. A busz 8 személyes, és egy órával a kiérkezés ajánlott időpontja elött vesz fel a ház elött.

A csomagolásnak is lassan a végére érünk. A bőrönd már tele van, még egy-két kartondobozt szeretnék megtömni olyan dolgokkal, amelyekre valószínűleg szükségem lesz az elkövetkező fél évben, a nagy ausztrál nyárban :)
A dobozok majd csak 1-2 hónap múlva fognak megérkezni, úgyhogy a bőröndbe szinte csak a vékony, nyári ruháim kerültek bepakolásra.

A notebook-ot is sikerült gatyába rázni.
A modem feléledt végre, most ezt a szöveget is arról í­rom.

Ma este köszöntem el a legközelebbi barátaimtól.
A Trófeába mentünk ahol jól bekajáltunk.
Ahhoz képest hogy nekem nem jön be a félig sült hús állott burgonyakrokettel, és vizes párolt zöldségekkel, egész sokat ettem.
Utána még hazajöttünk, ahol 1/2 11-ig beszélgettünk mindenféléről.

Piri nagyon sírt a végén. Erre meg a feleségem is rákezdte.
Tisztára, mintha a gulágra mennék...
Vagy lehet, hogy tudnak valamit? ;)

Miután jól elsirattak még megígértük, hogy -- ha minden jól megy --, akkor talán jövő karácsonyra vissza tudunk jönni mindketten.
Erre meg ismét kitört az össznépi gyász!
De addig is megfogadtuk egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot telefonon, interneten.

Azért í­gy a végére még meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon jólesett látni, hogy vannak olyanok, akinek hiányzom, vagy féltenek annyira, hogy könnyet ejtsenek értem...
Jó érzés, na!

A múlt héten voltunk az IOM helyi irodájában, ahol befizettük a $90 dollárnak megfelelő forintot, amely a szervezési díjuk.
A repülőjegyeket meg is rendelték márciusra nekem, meg a feleségemnek 203 ezerért, Budapest-Bécs-Sydney útvonalra 30 kg-os súlyhatárral. Ebben már benne van a reptéri illeték is, szóval elég kedvezményes -- bár csak egy útra szól, nem retúr.
Kérdeztem az ügyintézőt, hogy sokan vannak-e, akik felkeresik őket segítségért.
Azt válaszolta, hogy ebben az évben talán mi vagyunk a második ilyen család.

Ma közjegyzőnél is jártunk, hogy a feleségemnek, illetve a kiutazása után a sógoréknak általános megbízást adjunk, amely alapján eljárhatnak a nevünkben minden ügyben, kivéve a peres eljárásokat.
A 2x3 oldal 24 000,- volt...

Időközben kipróbáltam azt is, hogy a bőröndbe mennyi fér a 20 kg-os határig.
Teljesen meglepő, hogy szinte minden nyári ruhám, tisztálkodó szerek, cipők, stb. benne vannak már, és még így is maradt vagy 5 kg!
Szóval úgy tűnik, elég lesz első körben az, amit ki tudok vinni magammal, illetve 1-2 csomagfeladás, amely majd megérkezik valamikor.

Az új notebook-al viszont szenvedek...
Nem elég, hogy egy ócska winmodem-et raktak bele, amit nem tudok Linux alatt beizzitani, még az XP alatt is kivág az ISP-hez való csatlakozás után hibás felhasználónévvel, vagy jelszóval.
Az elmúlt egy hét szinte azzal telt, hogy próbáltam beállítani, de egyre inkább úgy tűnik, hogy vissza fogom vinni.
Elég szomorú, hogy egy márkás, drága géppel ennyit kell szívni... :(((

A cégnél túlvagyok a felmondáson, illetve már a szabadságomat töltöm a héten.
Hmm..., jó kis szabadság ... a házat újjítjuk fel éppen... :)

A villanyszerelők akcióztak az elmúlt két napban akik jól szét is fúrkálták a falakat.
Ezért ma a nagytakarítás, és a még meglévő likak javítgatása volt soron.
Feleségemnek ráadásul ma van a szülinapja (amely egyben kerek évforduló is), úgyhogy "jól telt" szegénynek a nagy ünnep.
Most itt fekszik melettem az ágyon és jó mélyen alszik.
Nagyon sokat dolgozott ma. Ő az a típus, aki nem bírja elviselni, ha nem ér valaminek a végére és ezért addig hajt, amíg vagy ki nem dől, vagy be nem fejezi a dolgot.

Sajnos az angollal elég hadilábon áll, és bármennyit is küzd vele, valahogy nem nagyon sikerül ráéreznie a dologra.
Abban bízom, hogy ha majd kint leszünk, akkor azért majd jóval gyorsabban és könnyebben fog tudni haladni vele.
Legalább mint ma a nagytakarítással! ;)