A kutyuli megkapta a mikrochip-jét a nyakába. Szegénybe egy akkora injekciós tűn keresztűl nyomták be, mint egy kútfúró...
Majdnem odadőltem mellé, amikor az orvos megmutatta közelről, hogy miről is van szó.

A jószág

Nagyon jól viselkedett a kislány, szinte meg sem moccant, csak a feleségemhez simult, és úgy reszketett. Persze kapott Lidocain injekciót elötte, de hát párszor már járt az állatorvosnál, és tudta, hogy ott sok jóra nem számíthat. Csak hogy fokozzuk a doktor iránti utálatát, még kértük, hogy a különféle betegségek elleni mixet is adja be neki, mert szorít az idő.

Ez múlthéten pénteken történt, és most vették le tőle a vért, amit el kellett vinni az Állategészségügyi Intézetbe, hogy megmondják az eredményt.
Ha nem éri el az 0,5 nemzetközi egység/ml-t az érték, akkor újra kell ismételni.
Tiszta állatkínzás ez a kiviteli mizéria... :(
Arra gondoltam, hogy az embereket miért nem oltatják be mielött kimennének, és csukják be őket odakint szintén legalább 30 napra? Biztosan van olyan betegség, amit egy látszólag egészséges ember is be tudna hurcolni az országba.
Másik oldalról meg nagyon tudom helyeselni ezt a szigorú eljárást.
Hányszor hallani olyan horror történeteket, hogy egy gazdag élővilággal rendelkező hely csak azért pusztult ki, mert az ember a múltban új fajokat, és betegségeket hurcolt be magával!

Viszont azt azonban egyre inkább látjuk, hogy sajnos nem fogjuk tudni most kivinni szegény kutyust magunkkal.
Annyira szigorúan veszik az állattartást (legalábbis kutyák és macskák esetében) lakásban odakint, hogy szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik olyan helyet találni, ahová szabadon bevihetnénk.
Az egyetlen lehetséges megoldás az lehet, ha sikerülne egy éven belül legalább egy házat bérelni.
Ismerve nagyjából a kinti árakat, ez nem is tűnik reménytelen vállalkozásnak. Egy évig pedig minden vizsgálat érvényes marad a kutyusnál.
Mivel világ életében kertben élt szegény pára, ezért a lakás valószínűleg inkább csak visszalépést is jelentene számára.
Legalábbis ezzel próbáljuk vígasztalni magunkat...

Ma megrendeltem a feleségem számára is a repülőjegyet.
Ő november elején jön utánam.
Mivel most van a 2. hónapban, ezért a légitársaságokat végig kellett kérdezgetnem, hogy ez nem okoz-e problémát számukra?
Jó, hogy szinte egyik ügyintéző sem tudja pontosan, hogy mi náluk a szabályozás...
Van aki szerint 7 hónapos korig simán utazhat, van amelyik szerint ez az 5. hónap. Van aki orvosi igazolást kérne, van aki ugyanezt, csak angolul, stb.
És persze egyik sem tudott konkrétumot, hanem csak "ha jól hallotta" alapon állított valamit.
Most éppen úgy állunk, hogy egy angol nyelvű orvosi igazolást kell kérnünk arról, hogy "fit to travel".
Ez van...

Most jöttünk vissza az állatorvostól, aki végignézte azt az igen terjedelmes paksamétát, amit az AQIS-tól töltöttem le, és arról szól, hogy milyen feltételek mellett vihetjük ki a kutyánkat is.
"Hmm, hmm... Igen, igen. Ezt megtudjuk csinalni, ezt is, ezt is." - dörmögte az orra alatt a listát lapozgatva.
Szóval mikrochip beültetés, veszettsége elleni oltás, vérvétel, külső- és belső parazita elleni kezelés, újabb vérvétel az ellenőrzéshez, stb.
Kíváncsi vagyok mennyibe fog kerülni, merthogy szerinte még senki nem kért ilyen részletes vizsgálatot.
Ezeknek a többségét ráadásul min. 60 nappal, de max. 12 hónappal az utazás elött kell megcsináltatnunk, de van olyan is, amit legfeljebb 4 nappal az indulás elött...
A Visio-ban egy teljes projekt tervet kellett kialakítanunk, hogy mikor milyen lépésre van szükségünk ahhoz, hogy az eb minél kevesebb időt töltsön a karanténban.

Időközben az is kiderült, hogy babát várunk!!!
Nehezen jött össze a dolog, végül is egy lombik programnak köszönhetjük a sikert.
Szóval úgy tűnik -- ha a baba is úgy akarja --, hogy 4(?)-en leszünk nemsokára. :))))
Nehézség a dologban, hogy mivel lombik babáról van szó, ezért a szülésnél különleges odafigyelésre lesz szükség (pl. ajánlott a császár).
Március-április környékére várható(ak) -- ha minden jól megy -- az új jövevény(ek), és legalább már ő(k) ausztrál állampolgárként jön(nek) a világra!
Azt hiszem lassan minden lehetséges dolgon átesünk, amin csak egy új bevándorló keresztülmehet. :)
Nem baj, legalább annál jobban fogjuk tudni becsülni azt, amit elértünk saját erőnkből.

Éppen most beszéltem egy régi, kedves ismerősömmel, aki kint él Sydney-ben.
Ő még tanuló vízummal ment ki annó, vagy 7 éve, viszont már valahogy megszerezte azóta az állampolgárságot is.
Most éppen itthon van rokonlátogatóban, és sikerült felhívnom.
Hogy milyen véletlenek vannak...pont most szeretné kiadni a régi lakását valahol Sydney külvárosában 40 percre a központtól.
Heti $250-ra tartja, amely szerintem elég baráti ár, bár még a pontos részleteket nem tudom. Egyeztettünk email címet, és majd elküldi rá a részleteket a fotókkal, meg miegymás.
Szóval úgy tűnik sikerül a lakáskérdést is még itthonról megoldanom és úgy tudok kimenni, hogy nem kell diákszállón hetekig dekkolnom... :)

Kérdeztem Tőle azt is, hogy nem bánta-e meg a dolgot? (tudom, hülye kérdés...)
"Egyáltalán nem. Már régen visszajöttem volna." - válaszolta.
"És hogy tervezed? Valamikor vissza szeretnél jönni? Vagy véglegesen kint maradsz?"
"Nehéz kérdés. Eleinte úgy gondoltam, hogy majd pár év múlva visszajövök, amikor elég pénzt szedtem össze ahhoz, hogy itthon kezdeni tudjak vele valamit. Viszont ahogy múlnak az évek, és egyre több minden köt a kinti élethez, úgy látom azt is, hogy már csak az évi rokonlátogatásokra fogok hazajönni.
Túl sokmindenhez tud az ember hozzászokni odakint, ami aztán itt már nagyon tud hiányozni..."

Hmmm, mintha valami nagyon hasonlóról olvastam volna Zoli web oldalán is...

Még megkérdeztem, hogy szerinte mik a lehetőségek mostanában odakint egy "friss hús" számára?
"Figyelj. Adj két évet magadnak, és meglátod, hogy megérte-e. Szerintem nem fogsz csalódni!"

Szerintem sem, bár én 5 évet adok magamnak.
Csak a biztonság kedvéért... ;)

Ma ismét túljutottunk egy következő lépcsőfokon.
Bejelentettük a családnak a tényeket.
Ugyanis eddig senkinek nem mondtuk el, hogy mit is tervezünk, arra gondolva, hogy nem kell feleslegesen terhelni őket. Majd ráérünk elmondani akkor, ha már valami kézzelfogható dologról tudunk beszámolni.
Szerencsére úgy tűnt, hogy nem haragudtak meg ezért, bár utólag azért éreztem, hogy ez talán rosszul esett egy-két embernek.

Ez az első bejegyzés.
A formázás megjelenítése, valamint

• a szövegek
  
• elhelyezése.
  

Hmmm... Úgy tűnik, az ékezeteket jól viseli.